">
2010. augusztus 2. Szentségimádáson a Szentlélek imája bennem:
„Drága imádott Jézusom! Egyedüli kincsem, örök Szerelmem Te vagy! Te megnyitottad elõttem országod kapuját. Jóllehet, én semmi, méltatlan féreg vagyok, de minden a Te kegyelmed. A Te kegyelmedbõl tudok hálát adni Neked, mert Te vagy a szõlõtõ, én a szõlõvesszõ. Te adod belém az éltetõ nedvet, az erõt, a bölcsességet, a felismerést, hogy mennyire jó vagy hozzánk, nyomorult méltatlan bûnösökhöz. A Te kegyelmed minden megtérõ bûnös, minden üdvözült lélek. Köszönöm, hogy én is közöttük lehetek. Mindörökké háladalt zengek ezért Neked. Jézusom, örömöm, kincsem, Királyom! A Te Szent Véred és kereszthalálod szerezte meg nekem az örök életet. Naponta táplálsz engem a legméltóságosabb Oltáriszentséggel. „Ez az Én Testem, ez az Én Vérem.” Naponta elhangzanak szentséges fölséges szavaid minden Szentmisében papjaid ajkáról. Ó kérlek, add, hogy fölfogjuk mindnyájan, papok és hívek egyaránt, hogy nem vagyunk a magunkéi, hanem Azé, Aki meghalt értünk. Ó kérlek, tégy minket Magadhoz méltókká, szentekké, tökéletesekké, Neked szentelt örök áldozatokká. Add, hogy méltók legyünk a keresztény névre, ami azt jelenti: krisztusi lelkületû. Életpéldánkkal Téged tükrözzünk. Szavainkkal a Te tanításodat ismételjük. Tetteinkkel Téged kövessünk az áldozatvállalásban, mert a szeretet áldozat. Enélkül nincs tartalma. Tégy minket Magadhoz hasonlókká, hogy Te élj és mûködj általunk! Életünk minden megnyilvánulása a Te nagyobb dicsõségedet szolgálja, amely egyben az Atya és a Szentlélek dicsõsége is. Ámen.”
