2008. február 5.
Szentségimádáson Jézus: „Drága kislányom! Kevesen vannak az igazak, akik színem előtt állnak. Hirdesd a világnak: Már közel az óra, amikor megítélem a világot. Megfizetek kinek-kinek cselekedetei szerint. Mint ahogy a virág elhervad, és a fa levele lehull, úgy az emberi élet is véget ér ezen a földön. Az emberek nem tudják, hogy minden cselekedetük, szavuk, sőt még a gondolataik is fel vannak írva a mennyben. Azt hiszik balgán, hogy amit rejtekben tesznek, az titokban is marad. Pedig nem így van. Minden napvilágra kerül. Hát nem így mondta az agg Simeon Édesanyámnak Rólam, amikor ő bemutatott a templomban? „Íme, Ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lk.2,34-35.) Erre utalnak szavai, amiről most beszéltem neked, az ítéletre. Tehát nem marad rejtekben egyetlen titok sem. Ezért kicsinyeim, amit tesztek, úgy tegyétek, hogy meg lesztek érte ítélve. A legjobb nektek, ha mindent a szeretettől vezérelve tesztek, tiszta szándékkal, őszinte, önzetlen szeretetből. Mindent Isten törvényei szerint. Akkor nem estek ítélet alá. Jaj azoknak, akik gyűlölettel, hamis szándékból, kétszínűségből cselekszenek. Már kimondták maguk fölött az ítéletet. Mondom nektek: ti, akik szenvedő alanyai vagytok gonoszságaiknak, titeket megjutalmazlak, ha türelemmel viselitek sorsotokat. De azoknak, akik megnyomorítanak benneteket, az örök tűz lesz az osztályrészük.”