">
Köszönöm, hogy örök életet adtál nekem, és ezt már most itt a földön birtokolhatom. Köszönöm, hogy Benned boldog vagyok minden üldöztetés és nélkülözés ellenére is. Te betöltesz a lelkemben minden ûrt és vágyat. Köszönöm, hogy a Tiéd vagyok, és Te az enyém vagy most és mindörökké elválaszthatatlanul. Mindent köszönök Neked. Köszönöm a napot, a pillanatot, a módot, amelyet végtelen szeretetedbõl és örök bölcsességedbõl kijelöltél, amikor a lelkem kirepül ebbõl a porsátor testembõl, és egy örök ölelésben egybeforrok veled, Aki az én Üdvözítõm, Megváltóm, Krisztusom vagy. Már szinte haldoklom a vágytól, annyira vágyom Szent Színed látására. Jöjj el értem, ó imádott Királyom! Hozd el a percet, a pillanatot, amelyet mindennél jobban várok! Jöjj el értem, ó imádott édes Üdvözítõm! Vigyél Magaddal abba a dicsõséges hazába, amelyet öröktõl fogva nekem készítettél, és mindazoknak, akik szeretnek Téged! Dicsõség, hála, tisztelet és szeretet legyen Neked, az Atyának és a Szentléleknek most és mindörökké! Ámen.
Az Evangéliumban ezt mondtad: Nem a Magam akaratát teszem, hanem annak akaratát, Aki, küldött Engem. A pusztában a sátánnak ezt válaszoltad: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról származik.” (Mt.4,4) Te erre adtál példát. Engedelmes voltál Atyádnak mindvégig, egészen a kereszthalálig. Tõlünk is ezt a gyermeki szeretetet és engedelmességet kéred, hogy ebben mindvégig kitartsunk. Ezt mondtad: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel minden nap keresztjét, és úgy kövessen Engem. Igen Uram, Te is ezt tetted. Életed minden napja áldozat volt, míg végül Te Magad is Áldozattá lettél a keresztfán a mi megváltásunkra. Nehéz Téged követni. Magunktól képtelenek vagyunk rá. Csak a Te kegyelmed, a Te szereteted, a Te vonzásod tesz minket képessé fokról-fokra, hogy megérjünk, mint a gyümölcs, és egyre jobban átadjuk az életünket Neked, Aki a legjobban szeretsz minket. Te mondtad: Nálam nélkül semmit sem tehettek. Igen Uram, mert minden a Te kegyelmed. Mi emberek, gyarlók vagyunk. Az egész életünk egy folyamatos elvesztés. Elveszítjük a fiatalságunkat, az egészségünket, a szeretteinket. Minél többet veszítünk, annál jobban közeledünk Feléd, és megtapasztaljuk, hogy csak Te vagy a miénk, csak Te szeretsz minket igazán, és az örök élet igéi Nálad vannak. Köszönöm, hogy türelmesen kivárod, amíg mi elveszítjük bálványainkat, és megtérünk Hozzád. Köszönöm, hogy vonzol bennünket Magadhoz, és úgy alakítod a körülményeket, hogy Rád találjunk. Köszönöm, hogy a szívünkben élsz, szeretsz, és gondot viselsz ránk. Köszönöm, hogy Magadat adod nekünk az Igében, az Oltáriszentségben, és a felebarát szeretetében. Köszönöm, hogy jelen vagy ebben a világban, és elküldted a Szentlelket, Aki megtanít minket mindenre, ami az üdvösségünkre válik. Ó örök, gondviselõ Szeretet! Nincs rá szó, milyen jóságos szeretõ Istenünk vagy! A mennyben az angyalok nyelvén szeretnélek dicsõíteni és magasztalni Téged mindörökké!
Legyen hála, áldás és dicsõség Neked! Ámen.”
