">
1997. március 28. - Nagypéntek
Keresztút:
Jézus:
I. állomás:
Pilátus, bár meg akart menteni a haláltól, gyáva volt, mert félt az emberektől, féltette hatalmát, pozícióját. A kevélység pedig mindig sötétséget borít a lélekre. Ezért kérdi: Mi az igazság? De választ nem is vár.
II. állomás:
Meggyötört testtel, kimerült lélekkel veszem vállamra a keresztet. A szeretetből fakadó engedelmesség készsége azonban minden nehézségen átsegít benneteket is.
III. állomás:
A bűn terhe nehezedik vállamra, az Istentől elfordult, elszakadt emberiség minden bűne.
IV. állomás:
Ó, fájdalmas, szerető Anyám, Édesanyám! Együttérző szíved mindig is Velem volt, így segítesz Te, Velem együtt szenvedő társam a megváltás művében.
V. állomás:
Szükségem van ma is Simonokra, akik segítenek keresztemet hordozni. Ne csupán kényszeredetten hordozzátok, hanem Isten és az emberek iránti szeretet vezessen benneteket.
VI. állomás:
A figyelmes szeretet mindig találékony. Szavak nélkül is ráérez, mire van szükségem, mire van szüksége a másik embernek.
VII. állomás:
Bűneitekbe oly gyakran visszaestek, de példát adtam nektek, hogy legyen erőtök a bűnből való fölkeléshez, az újrakezdéshez.
VIII. állomás:
Ti ne siránkozzatok, attól még soha nem lett jobb a világ! Bízzatok, higgyetek Istenben és az Istenanya szavainak. Szeressetek mindenkit, és így imádkozzatok saját és embertársaitok bűneiért.
IX. állomás:
Tartsatok bűnbánatot, hagyjatok föl mindazzal, amivel Istent és a másik embert megbántjátok! Akarjatok megjavulni és hagyjátok el az állhatatlanság, a bűn, a gonoszság, a gyűlölet, a bosszúvágy, a féltékenység, az irigység pokolba vezető útját.
X. állomás:
Ó, jaj a világ bűnfertője, erkölcstelensége mily fájdalmas számomra, s napjaitokban e szörnyű bűn rohamosan növekszik és pusztítja, megöli a lelket.
XI. állomás:
Áldó kezeimet és az eltévedt bárányt is felkutató, utánatok siető lábaimat átszegezik: a kínok kínja ez. Könnyeim hullanak és vérem folyik, s megszenteli a kereszt durva fáját s a bűnös földet.
XII. állomás:
Teljesítettem mindazt, amit Atyám kívánt, hogy beteljesedjék az emberi nem megváltása, így teljesedett ki az isteni mű. Mindhalálig vállaltam az Atya iránti engedelmességet, mert szeretem Őt és szeretem az embert. E szeretet tett képessé a szenvedésre, a kínszenvedésben való kitartásra mindvégig.
XIII. állomás:
Szűzanya: Szent Fiam, édes Fiam, agyonkínzott, meggyötört, véres testű Gyermekem! Így kellett meghalnod a gyötrelmek fáján, hogy engedelmességed által kiengeszteld az Atyát és megváltást szerezz minden embernek.
XIV. állomás:
Szent Mihály: Békésen pihen az elgyötört test. Lélekben egyesüljetek Szűz Máriával, s Vele együtt várjátok a Húsvét hajnal dicsőségét, örömét, a felkelő Nap pirkadatát. Bármilyen kilátástalannak tűnik is helyzetetek, a jelen pillanat, soha ne essetek kétségbe, hanem bizakodó lélekkel várjátok az isteni Szellő fuvallatát, a segítő kegyelmeket.
Szent Mihály:
Lélekben legyetek együtt a szenvedő Jézussal. Maradjatok hűségesek Hozzá, ki megváltástokért kínhalált szenvedett. Ezzel bizonyította végtelen szeretetét irántatok és Atyja iránt. Minél jobban egyesültök Jézussal, az Ő szeretetével és szenvedésével, annál inkább át tudja formálni bensőtöket szeretete. Akkor meg fogjátok azt is érteni, hogy a szenvedés nem sorscsapás, hanem Isten ajándéka, mert általa a lelket akarja csiszolni, tökéletesíteni, magához emelni, Szent Szívéhez vonzani. Isten szereti az embert, akit Ő alkotott, s minden tette a szeretet műve, cselekedete. Sokszor Isten megenged valami rosszat, de csakis érdeketekben teszi, lelketek üdvéért. Mert általalában nagy szenvedés, megpróbáltatás előzi meg a nagy kegyelmet.
Keresztút:
Jézus:
I. állomás:
Pilátus, bár meg akart menteni a haláltól, gyáva volt, mert félt az emberektől, féltette hatalmát, pozícióját. A kevélység pedig mindig sötétséget borít a lélekre. Ezért kérdi: Mi az igazság? De választ nem is vár.
II. állomás:
Meggyötört testtel, kimerült lélekkel veszem vállamra a keresztet. A szeretetből fakadó engedelmesség készsége azonban minden nehézségen átsegít benneteket is.
III. állomás:
A bűn terhe nehezedik vállamra, az Istentől elfordult, elszakadt emberiség minden bűne.
IV. állomás:
Ó, fájdalmas, szerető Anyám, Édesanyám! Együttérző szíved mindig is Velem volt, így segítesz Te, Velem együtt szenvedő társam a megváltás művében.
V. állomás:
Szükségem van ma is Simonokra, akik segítenek keresztemet hordozni. Ne csupán kényszeredetten hordozzátok, hanem Isten és az emberek iránti szeretet vezessen benneteket.
VI. állomás:
A figyelmes szeretet mindig találékony. Szavak nélkül is ráérez, mire van szükségem, mire van szüksége a másik embernek.
VII. állomás:
Bűneitekbe oly gyakran visszaestek, de példát adtam nektek, hogy legyen erőtök a bűnből való fölkeléshez, az újrakezdéshez.
VIII. állomás:
Ti ne siránkozzatok, attól még soha nem lett jobb a világ! Bízzatok, higgyetek Istenben és az Istenanya szavainak. Szeressetek mindenkit, és így imádkozzatok saját és embertársaitok bűneiért.
IX. állomás:
Tartsatok bűnbánatot, hagyjatok föl mindazzal, amivel Istent és a másik embert megbántjátok! Akarjatok megjavulni és hagyjátok el az állhatatlanság, a bűn, a gonoszság, a gyűlölet, a bosszúvágy, a féltékenység, az irigység pokolba vezető útját.
X. állomás:
Ó, jaj a világ bűnfertője, erkölcstelensége mily fájdalmas számomra, s napjaitokban e szörnyű bűn rohamosan növekszik és pusztítja, megöli a lelket.
XI. állomás:
Áldó kezeimet és az eltévedt bárányt is felkutató, utánatok siető lábaimat átszegezik: a kínok kínja ez. Könnyeim hullanak és vérem folyik, s megszenteli a kereszt durva fáját s a bűnös földet.
XII. állomás:
Teljesítettem mindazt, amit Atyám kívánt, hogy beteljesedjék az emberi nem megváltása, így teljesedett ki az isteni mű. Mindhalálig vállaltam az Atya iránti engedelmességet, mert szeretem Őt és szeretem az embert. E szeretet tett képessé a szenvedésre, a kínszenvedésben való kitartásra mindvégig.
XIII. állomás:
Szűzanya: Szent Fiam, édes Fiam, agyonkínzott, meggyötört, véres testű Gyermekem! Így kellett meghalnod a gyötrelmek fáján, hogy engedelmességed által kiengeszteld az Atyát és megváltást szerezz minden embernek.
XIV. állomás:
Szent Mihály: Békésen pihen az elgyötört test. Lélekben egyesüljetek Szűz Máriával, s Vele együtt várjátok a Húsvét hajnal dicsőségét, örömét, a felkelő Nap pirkadatát. Bármilyen kilátástalannak tűnik is helyzetetek, a jelen pillanat, soha ne essetek kétségbe, hanem bizakodó lélekkel várjátok az isteni Szellő fuvallatát, a segítő kegyelmeket.
Szent Mihály:
Lélekben legyetek együtt a szenvedő Jézussal. Maradjatok hűségesek Hozzá, ki megváltástokért kínhalált szenvedett. Ezzel bizonyította végtelen szeretetét irántatok és Atyja iránt. Minél jobban egyesültök Jézussal, az Ő szeretetével és szenvedésével, annál inkább át tudja formálni bensőtöket szeretete. Akkor meg fogjátok azt is érteni, hogy a szenvedés nem sorscsapás, hanem Isten ajándéka, mert általa a lelket akarja csiszolni, tökéletesíteni, magához emelni, Szent Szívéhez vonzani. Isten szereti az embert, akit Ő alkotott, s minden tette a szeretet műve, cselekedete. Sokszor Isten megenged valami rosszat, de csakis érdeketekben teszi, lelketek üdvéért. Mert általalában nagy szenvedés, megpróbáltatás előzi meg a nagy kegyelmet.
