">
Kilenc elsőpéntek
2011. május 11.
Látomásban Jézus egy haldokló asszonyhoz vitt, aki az ágyában feküdt. Az orvos azt mondta neki, hogy súlyos szívbeteg, ezért kevés ideje van hátra. Ez az asszony minden fájdalma ellenére csak mosolyogni tudott. Mert alig várta, hogy láthassa Jézust. Sokszor mondogatta: „Jézusom, nagyon szeretlek! Kérlek, engedd, hogy láthassalak!” Elhívtak hozzá egy papot is, aki kiszolgáltatta neki a betegek kenetét, mely alatt megkérdezte az asszonytól: „Nem aggódik a lelke sorsáért?” Erre azt felelte: „Bízom az Úrba, midőn megígérte, hogy aki elvégzi a kilenc elsőpénteki szentgyónást, szentáldozást, az nem kárhozhat el.” Pap: „Ez valóban így van. Remélem, az Úr végig fogja kísérni magát egészen a Mennyországba. Én pedig, mint földi eszköze áldásomat adom útjára az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Miután az asszony egyedül maradt, Jézus megkért engem arra, hogy mondjak el érte egy Miatyánkot. E lélek már közel volt a halálához. Majd egyszer csak az Úrjézus nagy fényességben megmutatta magát neki és azt mondta: „Jöjj drága kicsi lélek! Boldog lehetsz, mert ígéretemet betartva nem engedem, hogy a sátán elvigye a lelkedet. Mert te már az Enyém vagy. Megbánt és meggyónt vétkeidet pedig boldogan eltöröltem végtelen nagy irgalmamban. Gyere kicsim! Jöjj, és kövess Engem!” E szavak hallatára meghalt az asszony. Lelke leborult Jézus előtt és megköszönte Neki végtelen nagy irgalmát és jóságát. Majd a Szűzanya kezét fogva együtt követték Jézust, aki egy nagyon szép fényes helyre vezette őket.
