2018. 07. 11, Szerda

 

Álmomban egy gyönyörű forrást láttam, melynek közepén olyan sziklák voltak, amelyek egymásra épültek. A sziklák magassága közel volt az éghez és a Nap fénye rásugárzott. Észrevettem, hogy a sziklák aljánál ferences szerzetesek ezüst szobor formájukban beépültek a sziklákba úgy, mintha valami megtartó erőt jelentenének. A szobrok váratlanul megelevenedtek és hallottam, ahogyan az Úrnak énekelnek. Az ég és a föld ettől a mennyei zenétől zengett (közben a világ zaja elnémult), amely természetfeletti örömmel töltötte el a szívemet. A mennyei zene dallama hasonlított a gregorián énekekre (latin szavak). A sziklák közepénél láttam Assisi Szent Ferencet, akit Isten fénye vette körül és a távolból egy áldást küldött felém. A mennyei énekek tovább fokozódtak és hallottam, ahogyan az alleluját éneklik, melybe magam is bekapcsolódtam. A sziklák fölött Jézus Krisztus megdicsőült állapotában megjelent és a Nap minden fénysugara rávetődött. Amikor Őt megláttam, akkor boldogságom tovább növekedett, amely szavakkal le nem írható.

 

Jézus: Gyermekeim, az egymásra épülő sziklák az Én egyházamat jelenti, amely örökké fönnmarad. Bizony mondom nektek, hogy bár egyházam nagy próbatétel alatt áll a Sátán és angyalai nem fogják tudni megsemmisíteni bármennyire törekszenek is rá. Egyházam tagjainak Hozzám hasonlóan részt kell vennie a szenvedésben és az üldöztetésben, de ugyanakkor tapasztalni fogja a feltámadás nagy örömét is a nagy megtisztulás után. Assisi Szent Ferencen keresztül megújítottam egyházamat, amely az ő korában eltávolodott az evangéliumtól. A ferences rend (a többi szerzetesrend mellett) komoly megtartó erőt jelent egyházam számára a múltban, a jelenben és a jövőben. Tanuljatok Szent Ferenc lelkületéből, aki felismerte szeretetem mélységét és mindig követte az Én példámat! Gyermekeim, mindig kapaszkodjatok bele az Én egyházamba és tegyétek félre minden előítéleteteket pásztoraimról. Egyedül a bűnt ítéljétek el, de magát a bűnöst karoljátok fel, ahogyan Én irgalmamban újra és újra felkarollak titeket. Én most is megdicsőülten (testben-lélekben) vagyok jelen Atyám jobbján, és mint az Egyház feje sosem fogom magára hagyni nyájamat.

Mária Magdolna