2018. 10.14, Vasárnap

Az Úr egy pusztába vezetett engem, ahol emberek sokasága haladt két irányba. Az egyik oldalt olyan emberek haladtak keskeny úton, akik vállukon hordozták saját keresztjüket és így követték Krisztus útját. Ők kevesen voltak, de biztos cél felé mentek. Arcukon remény volt, és érezhető volt, hogy Isten, szeretetével erőt ad nekik. Ezeknek az embereknek a szíve egyedül Istenhez ragaszkodott és nem a földi dolgokhoz. Jézus megáldotta ezeket az embereket, és közben azt mondta felém: „Nézd őket! Látod, hogy milyen könnyedén haladnak az úton?A szívük szabad.”

 

A másik oldalt olyan emberek haladtak a széles úton, akiknek a vállán hatalmas zsákokat láttam, ami tele volt földi dolgokkal (pl. tárgyak, vagyon stb.). Ők nehezen tudtak haladni a nagy súly miatt. Többségük gazdag emberekből állt. A szívük ragaszkodott erősen a zsák minden tartalmához. Az én Megváltóm nagy szeretetében eléjük állt és azt mondta feléjük:

 

„Gyermekeim, Én vagyok az út, az igazság és az élet. Aki Engem követ, az kiszabadul a bűn rabságából. Engedjétek meg szíveteknek, hogy Azt (itt Istenről van szó) szolgálja, akiért teremtetett.”

 

Az emberek arcán aggodalmat, meglepődést láttam és hallottam, ahogy lázadásuk közepette így szóltak: „Dobjuk el magunktól mindazt, amiért egész életünkben megdolgoztunk? Munkánk gyümölcse képezi minden vagyonunkat. Mi nem tudunk lemondani semmiről, hiszen kiérdemeltük.”

 

Jézus arca elszomorodott, mert látta ezeknek az embereknek a nyomorúságát. Lelkük nem volt szabad, mert múlandó dolgokhoz ragaszkodtak és nem törekedtek arra, hogy a Mennyben gyűjtsenek kincseket. Láttam, hogy a sokaság között ennek ellenére néhányan felismerték az Úr beszédét és szabadulásra vágytak. Őket az Üdvözítő magához ölelte és megmutatta nekik az üdvösséghez vezető utat.

 

Jézus: „Ma sok ember szíve üres, mert nem adnak helyet Isten számára. Az ürességet múlandó földi dolgokkal akarják pótolni. Ám a vagyon, a siker és a hatalom olthatatlan szomjúságot okoz az ember szívében. Ez nehéz terhet jelent a szívnek. A gazdag ifjú nem tudott lemondani a vagyonáról, mert félt attól, hogy mi lesz vele, ha vagyon nélkül marad. Ő a saját érdekeit helyezte középpontba és nem Isten akaratát. Szívem azóta is fáj a gazdag emberekért, mert ők nem Bennem bíznak, hanem a vagyonukban. A Sátán legnagyobb kísértése most a jólét, a kényelmes élet jó oldalának a hangsúlyozása. Ebben az állapotban a lelkek könnyedén lanyhákká válnak vagy hitehagyottá. Gyermekeim, sose felejtsétek el, hogy Isten mindenkiről gondoskodik. Ne akarjatok úgy berendezkedni ebbe a világba, mintha mindent magatokkal vihetnétek a túlvilágra! Az ítélet során csakis a tetteitek fognak számítani. Legyetek lélekben szegények és elégedjetek meg az egyszerű életformával! Az egyszerűség segít abban, hogy egyedül csak Istenben keressétek minden örömötöket.”