">
2008. december 21.
Szentségimádáson Jézus: „Nagyon szomorú az Én Lelkem. A bűnök az égbe csapnak. Népem vak és konok. Nem akarnak megváltozni, megtérni Hozzám. Görcsösen ragaszkodnak vétkes szokásaikhoz. Én nem számítok, számukra nem is létezem. Csak a világnak akarnak megfelelni. Csak az számít, hogy mit mond a másik ember. Az, hogy Isten létezik, és van törvénye, nekik nem számít. Pedig az életet mindannyian azért kaptátok, hogy bizonyítsatok. Csak itt és most tudjátok bebizonyítani, hogy méltóak vagytok az örök életre, de ha nem akarjátok, akkor elkárhoztok. Nagyon sok a bűnös ember, és egyik a másikat viszi a bűnbe. Az a baj, hogy az emberek nem ismernek Engem. Kevés a pasztoráció. Úton, útfélen kellene hirdetni az igét. Minden megkeresztelt ember az általános papsághoz tartozik. Nektek keresztényeknek, világító gyertyákként kellene élni e bűnös nemzedék között. Be kellene ragyognotok a bűn sötétségét szeretetetekkel, jócselekedeteitekkel, derűs mosolyotokkal, és ahol lehet, a szavaitokkal is. Életre kellene váltanotok a nyolc boldogságot. De ehhez sokkal nagyobb hitre van szükségetek, hogy a rossz dolgok közepette is rendületlen bizalommal gyökerezzetek Belém, Megváltó Istenetekbe, Aki Mindenható vagyok. Kérjétek a hit kegyelmét, mert ez az alapja keresztény életeteknek.
Nagyon fáj szerető Lelkemnek minden elkárhozott lélek. Sokszor egész életükön át ott kopogtatok a lelkük ajtaján. Hívogatom őket Szentség látogatásra, Szentmisére. A lelkiismeretük által szólok hozzájuk, hogy ne a rosszat, hanem a jót válasszák. Ne a gyűlöletet, hanem a szeretetet. De ők süketek és vakok. Meg sem hallanak, csak mennek a saját buta, ostoba fejük után. Rengeteg kellemetlenséget és szenvedést szerezve maguknak emiatt. Vágynak a szeretetre, mindenütt keresik, csak ott nem, ahol van. Ezért nem találják. Én vagyok a szeretet. Aki Engem keres, megtalálja a szeretetet, mert senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki az életét adja barátaiért. Ha megtalált, találkozik a szeretettel, és ez a tiszta, szent szeretet átalakítja, megváltoztatja, úgyhogy ő maga is szeretetté válik. Ez az igazi megtérés. Átalakulás Belém, a Megváltó Istenbe. Ezt kérem mindnyájatoktól. Ez a boldogság titka, és ez maga az üdvösség. Ha mindenki így élne, a föld mennyországgá változna. Ezt tanítottam nektek a Miatyánkban: „Jöjjön el a Te országod.” Ezt imádkozzátok naponta többször is a rózsafüzérben. Azt kérem, hogy nem csak imádkozzátok, hanem váljatok ti is szeretetté. Így szenteljétek meg magatokat, és a környezeteteket is. Értsétek meg végre: Csak a szeretetnek van értéke a földön és a mennyben is. Szeretet nélkül a legnagyobb cselekedet is értéktelen, üres. A szeretet a lélek élete. Ahol nincs szeretet, ott a lélek halott. Egy hullával pedig undorító együtt élni. Ezért kérlek titeket, hogy támadjatok fel a szeretetre, és akkor már itt a földön az üdvösségben éltek.
Nagyon szeretlek titeket. Szent Szívem értetek dobbant először Szent Édesanyám méhében. Értetek születtem meg, hogy emberként élve szeressek, dolgozzak, szenvedjek. Mivel Magamra vettem az emberi természetet, megtapasztalva a sátán kísértéseit is, sokkal elnézőbb vagyok az emberi gyengeségek iránt, mint ahogy azt ti el tudjátok képzelni. Amikor ítéletet mondok egy ember fölött, beszámítom vele született természetét, gyengeségeit vagy erősségeit. A körülményeket, mások ráhatását. Irgalmas Szívem minden embert meg akar menteni a kárhozattól. Ezért adom a szenvedéseket, a próbatételeket, mert a kereszt visz az üdvösségre. Sokszor a betegség menti meg a lelket.”
Az Úr Jézus megkért, hogy írjam le azt a megtörtént esetet, amit Bonajunkta atyától hallottam. Most őt idézem: „Egyszer, amikor egy kórházban egy beteghez hívtak, miután meggyóntattam, a szomszéd ágyról is jelentkezett egy beteg, hogy ő is szeretne gyónni. Nagyon sírt, és panaszkodott, hogy le kell vágni a jobb lábát, mert nagyon beteg. Senkije sincs, ezért nagyon aggódik, mert fél lábbal nem tudja magát ellátni. Kérte, hogy imádkozzak érte. Majd sírva, zokogva meggyónta, hogy évtizedekkel azelőtt (azóta sem gyónt) levette a falról a keresztet, és a jobb lábával rátaposott. Én feloldoztam. Utána együtt imádkoztunk a gyógyulásáért. Másnap következett volna a műtét. Újra megvizsgálta az orvos, és egészségesnek találta a beteg lábat. Így nem kellett levágni. Így menti meg az Úr Jézus a lelket a testtel együtt az örök kárhozattól.”
