">
Pünkösd
2016. 05. 14, Szombat
Láttam a Mennyben a Szentháromság hajlékát, és előtte állt minden üdvözült lélek az angyali seregekkel együtt. Az egész Mennyország hangosan zengte énekét a Szentlélek Istenhez, hiszen ez a nap a Pünkösd előestéje. A hajlék oly hatalmas és ragyogó, hogy még a Nap nagyságát, fényét is felülmúlja. Az angyalok falat alkottak a Szentháromság hajléka körül, és amikor megnyílt a hajlék az angyalok seregei a legmélységesebb hódolattal fogadták elsőként Szűz Máriát, Mennyei Édesanyánkat és az ő szeretett Fiát. Ők olyan szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy nem tudnak egymás nélkül lenni úgy, mint a Nap és a Hold. Krisztus a világ világosságaként mutatkozott, aki fényével betölti az egész Földet, miként a Nap. Mária világossága pedig úgy ékeskedik, miként a Hold fénye, amely megvilágítja az égboltot az éjszakában.
Láttam, hogy utánuk a Szentlélek lépett ki a hajlékból, és amikor leért a lépcsőkön, Ő és Jézus a legnagyobb tisztelettel, szeretettel meghajoltak egymás előtt, mint két szeretett testvér. A Szentlélek azt mondta, hogy Pünkösd napján végig fog vonulni az Egyház hierarchiáján és csak azokat fogja betölteni, akik a kegyelem állapotában vannak. Szomorúan szemléltem a Szentlélek fájdalmát, mert megmutatta előre nekem, hogy kevesen fognak részesedni az Ő kegyelmeiből. Majd azt is hozzá fűzte, hogy lesznek olyanok, akik nem érzékelnek semmit. Ám később érezni fogják a kegyelem hatását. Eljövetelével kapcsolatban azt mondta: „Krisztus második eljövetelét megelőzi az Én érkezésem. Nézzétek az eget, mert jeleket fogtok kapni! Ezek a jelek az Én eljövetelemet is jelzik számotokra. Váratlanul fogok jönni, és csak azok tudnak felkészülni a Velem való találkozásra, akik hisznek, és figyelik az Ég által küldött jeleket.”
A Szentlélek figyelmeztetett, hogy nézzünk az égre és figyeljük a jeleket. Kedden, május 17-én Miskolc fölött megjelent Krisztus szenvedő arca az égbolton, és Jézustól a következő választ kaptam:
Azért jelent meg az Én töviskoronás arcom az égen, mert elszomorít, hogy kevés az a hívő és pap, akik lelke kegyelmi állapotban van és keveseket tudott Szentlelkem betölteni Pünkösd napján.”
2016. 05. 15, Pünkösd
Őrangyalom látomás útján elvezetett a Mennyországba, hogy lássam és tanúságot tegyek arról, hogy az égi hierarchia miként ünnepli a harmadik isteni személyt, a Szentlelket és az Egyház születésnapját. Láttam, hogy minden üdvözült lélek és az angyalok seregei a Szentháromság hajléke elé gyűlnek, dicsőítették Istent és hálát zengtek. Csodálatos volt megtapasztalni, hogy az égi Egyház milyen tökéletesen imádja a Szentháromságot. Valóban úgy van, ahogyan Szent Pál írja: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (2Kor 2, 9) Ha az emberek ezt látnák lelki szemeikkel, akkor másképpen imádkoznának, másképpen viszonyulnának felebarátaikhoz, ellenségeikhez és nagyobb áhítattal vennének részt a szentmisén. Isten tökéletes, és az Ő színről-színre látásában rejlik az örök boldogság titka. Isten kimeríthetetlen Titok, és az Ő misztikus titkaira csak a túlvilágon derülhet fény.
Láttam a 12 apostolt és közöttük Mennyei Édesanyánkat, mindannyian egy kört alkottak. Fölöttük látható volt egy tüzes lánggal teli felhő, amiből lángnyelvek csapódtak ki nemcsak minden lélek felé, hanem még a teremtett világra is kiáradtak. Láttam, hogy a Föld fölött Krisztus ott függ a kereszten és a Mennyei Atya egészen körülvette szeretett Fiát, aki az emberiségért szenved a világ végezetéig. A Mennyei Atya együttérző könnyeket hullatott a világra, miközben Szent Fiára tekintett. Ezek a könnyek tűz alakban csapódott be a Föld minden területén. A Szűzanya könnyek között azt mondta: „Tisztulás, tisztulás, tisztulás! Ha az emberiség nem tér meg és nem tart őszinte bűnbánatot, akkor nem fogja elkerülni Isten Szent Haragját és büntetését, amit az emberiség bűntől való megtisztításáért bocsát ránk.” Egy másik tapasztalatom is volt ezen a napon: a tüzes felhő egyre nagyobb lett és egyre szélesebbé változott, és amikor elindult a Föld felé, hasonló volt a vihar felhőihez, és a hatalmas esőzéshez, ami a városokat elönti és végig halad minden nemzet fölött. Ezek a felhők olyanok voltak végül, mint a tüzes lángtenger. Az emberek lelkébe váratlanul lángnyelvek csapódtak, és abban a pillanatban Isten szemével látták az életüket. Mindenki a földre roskadt és a legtöbb embernek a bűneikkel való szembenézés felért a tisztítótűz lángjaival, mások viszont azonnal belehaltak.
Mária Magdolna
