">
2018. szeptember 18. Az Úr Jézus: Nyisd ki a Szentírást! Mt 18, 14: „Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.”
„Drága gyermekeim! Azért szólok hozzátok, és azért kapjátok üzeneteimet, mert Mennyei Atyám nem akarja, hogy csak egy is elvesszen közületek. Az idő vészesen fogy. A bűn elburjánzott a Földön. Az igazságtalanság az egekbe kiált. A kicsinyek megrontása és a szegények megnyomorítása miatt nem tűr tovább halasztást Atyám fenyítése. Az önzésnek nincs határa. Az anyagiak habzsolása fékezhetetlen. Az emberek elmerültek a bűnben, az önimádatban, a másik ember kihasználásában és a képmutatásban. Ezek mind a széles úton menetelnek az örök kárhozat felé. Atyám nem akarja egyetlen léleknek sem a vesztét. Engem azért küldött le a Mennyből a Földre, hogy üdvözítsem a világot. Én ezt mondtam: „Azt akarom, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
Kicsinyeim! Van egy szebb világ, az örök boldogság, ahol nincs halál, sem könny, sem gyász, sem jajkiáltás. Ez Atyám Országa. Én ezt megszereztem nektek, amikor a bűneiteket Magamra vettem, és kínhalált szenvedtem helyettetek. De jaj annak, aki Engem megvet, rútul elhagy és elárul, mert az saját magát rekeszti ki üdvözítő tervemből.
Kicsinyeim! Az óra itt van. A fenyítés ideje eljött, a világ megtisztítása már folyamatban van. Ez a rengeteg természeti katasztrófa mind büntetés. Ezen csak úgy tudtok változtatni, ha megtértek és szeretetben éltek, ha kiengesztelődtök Istennel és egymással. Minden más próbálkozás fölösleges és eredménytelen. Mert minden rossznak a bűn az oka. Térjetek meg, gyermekeim! Térjetek meg mielőbb, mert amint az Evangéliumban mondtam: ti sem vagytok jobbak, mint akikre rádőlt a Siloe tornya, és nem vagytok különbek azoknál, mint akiknek a vérét az áldozat vérével elegyítette Pilátus. Tanuljatok a természeti katasztrófákból, térjetek meg, mert ti is úgy járhattok, és bármikor meghalhattok. A halál után pedig már nem tudtok változtatni. Csak addig tudtok megtérni, amíg a Földön éltek.
Legyetek erősek a hitben! Kötözzétek magatokat a két tartóoszlophoz: az Oltáriszentséghez és a Mária-tisztelethez. Akkor jöhet a vihar, zúdulhat az ár: titeket nem tud elmozdítani, mert az Én védelmem, és Égi Édesanyátok közbenjáró imája mindig meg fog tartani. Mi legyünk védőpajzsotok, tartsatok ki hűségesen Mellettünk mindhalálig! Erre áldalak meg titeket, Szívem végtelen szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Ima a Szentlélek által: „Ó, Fölséges, ó, Hatalmas, ó, Mindenható! Szentek Szentje, Aki köztünk maradtál a Legméltóságosabb Oltáriszentségben! Légy áldva és imádva mindörökké!
Ó, Szentek Szentje! Kérlek, boríts be minket értünk kiontott drága, Szent Véreddel, hogy a sátán ne tudjon közelíteni hozzánk, mert a Te Véred a legnagyobb védelem az egész világon. Mária, Édesanyánk, takarj be minket Isten - Anyai szent palástoddal, védelmezz minket szent angyalaiddal ebben a kaotikus, zivataros időben! Járj közben értünk Szent Fiadnál!
Fájdalmas Anyánk, Aki a kereszt alatt álltál, Aki ott megkaptál minket, nyomorult bűnösöket, hogy a mi Édesanyánk is légy. Ó, mily fájdalmas csere! Elvesztetted Legszentebb Fiadat, az egyetlent, Akit nem csak szerettél, hanem imádtál, és megkaptál helyette minket, nyomorult bűnösöket. De Fiad iránt való végtelen szeretetedből elfogadtál bennünket, mert társa voltál mindig Szent Fiadnak a Megváltásban, és Te is ki akartad venni a részed. Azért vállaltad, hogy végigkísérd Fiadat a keresztúton, és látva rettenetes haláltusáját, Vele maradtál a kereszt alatt. Jézus felszította a Te Szeplőtelen, Hétfájdalmas Szívedben a lelkek megmentése utáni vágyat, hogy Te is felajánld minden szenvedésedet az Örök Atyának, Szent Fiad szenvedésével egyesítve a lelkek megmentéséért. Köszönjük Neked, Szűzanyánk! Kérlek, járj közben értünk Szent Fiadnál, mert a Te közbenjárásod hathatósabb mindenki könyörgésénél! Kérlek, eszközöld ki Fiadtól mindazt a kegyelmet a bűnösök számára, ami üdvözíti őket.
Ó, szentek Szentje! Aki halálos agóniádban kiáltottál: „Szomjazom!” Szomjaztál az én lelkemre. Köszönöm, Uram, a kereszteket, amelyekkel meglátogattál, mert egyedül a kereszt válik minden ember üdvösségére. Köszönöm, hogy lehajoltál hozzám, hogy megfenyítettél, amikor erre volt a legnagyobb szükségem. Köszönöm azt a hatalmas kegyelmet, amit Szűzanyám esdett le számomra, hogy meghívtál az általad alapított, egyetemes, katolikus Anyaszentegyházba. Első felszólításod ez volt: „Áldozz meg!” Mert az én nyomorúságos, méltatlan szívemet akartad beragyogni, megtölteni Isteni Jelenléteddel. A második hívás pedig ez volt: „Térjél be közéjük!” Mindezt azért kaptam, amint Te mondtad, mert szerettem Édesanyádat, és nem tudtam elfogadni, hogy Őt lealacsonyítsák és bűnösnek nevezzék. Jóllehet, korábban nem tanultam, de Ő számomra kezdettől fogva bűn nélkül való, szeplőtelen, tiszta, szent, ártatlan, mert csak így méltó arra, hogy az Ő szeplőtelen méhében vegyél lakást, és Őt nevezd Anyádnak, Ő pedig Téged Fiadnak.
Amilyen nagy volt az Ő boldogsága, amikor az angyal közölte Vele, hogy Ő lesz a Te Édesanyád, oly hatalmas volt fájdalma kereszted alatt, amikor látott Téged kilehelni lelkedet. A feltámadásodig eltelt idő egy örökkévalóságnak tűnt Számára, de sziklaszilárd hite, Beléd vetett bizalma, reménye, nem hagyta Őt összeomlani. Hitt feltámadásodban, és meg is tapasztalta azt.
Kérünk, Urunk! Add meg nekünk is ezt a hatalmas hitet, Beléd vetett bizalmat és reményt, ami Édesanyádban volt! Minden nehézség közepette higgyünk, reméljünk, és bízzunk Benned, szeressünk Téged, és mindenkor megtapasztaljuk a Te gondviselő jóságodat és szeretetedet.
Jézusom! Te itt maradtál köztünk. Mindig itt vagy. Minden tabernákulumban, minden Szentmisében és a keresztfán. A kereszt elválaszthatatlan Tőled ebben a világban. A Szentmise kereszthalálod vértelen megújítása. Az Oltáriszentség a Te drága Szent Tested és Véred, és egyben feltámadott Tested is, amikor a szívünkbe betérsz.
Mindazokkal, akiket szeretsz, megosztottad keresztedet. Olyan ez, mint amikor legkedvesebb barátunkkal megosztjuk bánatunkat és örömünket. Kérlek, Urunk, add, hogy Irántad való szeretetből elfogadjuk keresztjeinket, soha ne zúgolódjunk, hanem türelemmel hordozzuk azt a picike szálkát, amit hatalmas keresztedből nekünk ajándékoztál. Bár nehéz hordozni minden szenvedést, de sokkal jobb nekünk Veled együtt szenvedni, és utána üdvözülni, mint Nélküled vigadozni és elkárhozni.
A Mennyei Atya nem akarja, hogy csak egy is elvesszen közülünk. Ezért küldött el Téged, hogy megtaníts az Atya törvényére, és megválts minket. Kérjük kegyelmedet, hogy mi is ott legyünk Veled, ahol Te vagy, és lássuk dicsőségedet, és egy egész örökkévalóságon át dicsőítsünk és magasztaljunk Téged és hálát adjunk Neked! Ámen.”
Szentírási megerősítés: Zsid 7, 21: „Megesküdött az Úr és nem bánta meg”
