2020. 02. 02, Vasárnap
Láttam Szent Pétert egy hófehér köpennyel a vállán, melynek szélein aranyszegélyek voltak. Láttam egy nyájat, ami szétszéledt, mert pásztor nélkül volt. Az Úr és Péter között egy beszélgetés zajlott, mégpedig az Egyházról. Jézus azt mondta:
„Péter, te láttad az Egyház múltját, jelenét és jövőjét. Az Egyház örökké fennmarad, mert örök alapokra van helyezve. Én soha nem hagyom el Egyházamat, még a legborzalmasabb események alatt sem, mert megígértem, hogy a világ végezetéig veletek maradok. Minden, ami történik, az meg van jövendölve. Minden szóról szóra be fog teljesedni, ami a Jelenések könyvében le van írva. Halálom után te és az apostolok ijedtetekben elrejtőztetek, mert pásztor nélkül maradtatok. De feltámadásom hitet és erőt adott nektek. Megengedtem, hogy nyájam most szétszéledjen, hogy kiderüljön ki az, aki hűséges Hozzám és ki nem. A leghűségesebbek elfogják nyerni méltó jutalmukat, vagyis Engem. A megátalkodottak pedig elnyerik méltó büntetésüket. Én irgalmas vagyok, de igazságos is. Ítéletem alól senki sem futamodhat meg.”
Szent Péter mélyen meghajolt az Úr előtt, elfogadva ezzel az Ő akaratát, majd felém fordult és így szólt: „Igen súlyos számonkérésben lesz részük azoknak a személyeknek, akik nagy felelősséget vállalnak az Egyház vezetésében, legyen szó klerikusokról vagy világi hívekről. Az ő küldetésük nemcsak evilági, hanem természetfölötti is, mert Isten bízta rájuk a feladatokat.”
Szent Péter rám terítette a köpenyét, és azt mondta: „Ezt a köpenyt Jézustól kaptam ajándékba a bűnbánatom jeleként. Egész életemben maradandó nyomot hagyott rajtam, hogy háromszor is megtagadtam Uramat, Istenemet. Az őszinte bűnbánat gyakorlása fölemeli az ember szívét Istenhez. Az első igazi egyesülés Istennel a bűnbánat alatt történik, ahol a lélek megtisztul. A második tökéletes egyesülés a szentáldozásban történik, ahol a lélek engedi betölteni magát Isten szeretetével és kegyelmével. A bűnbánat természetfölötti ajándék. Az ember csak Isten kegyelme által tud a vétkei fölött bűnbánatot tartani, mert önmagától képtelen. Jézus előre imádkozott értem, mert tudta, hogy megtagadom Őt. Az Ő imája által nem a halálba menekültem, mint Júdás, hanem az Ő szerető karjaiba, ahol meggyógyultam a bűnbánat könnyein keresztül. Júdás nem szerette szíve mélyén Jézust, míg én az életemet is odaadtam érte. Nem tartottam méltónak magam arra, hogy úgy legyek keresztre feszítve, mint Ő, ezért kértem, hogy fejjel lefelé legyek a kereszten, amelyen meghaltam. Júdás az öngyilkosságot választotta, mert kudarcot vallott a terve. Nem akart mást, csak meggazdagodni a földön. Szégyenében nem Istenhez fordult, hanem önmaga elől menekült, így az ördög kezére került. Mindezt azért mondom el nektek, hogy csak Istenbe kapaszkodva élhetitek túl a kudarcaitokat. Végül ráfogtok döbenni, hogy Isten önmagában a mindeneteket jelenti.”