2020. 02. 08, Szombat
Szentségimádás közben az Úr így szólt:
„Az igazi engesztelés a szívben kezdődik el. Az engesztelés azt is jelenti, hogy folyamatosan meg kell térnetek. A megtérés nem megy egyik pillanatról a másikra. A megtérés egy egész életen át tart, mert a próbatételek a halál órájáig nem szűnnek meg. Aki azzal dicsekszik mások előtt, hogy mennyit imádkozik és böjtöl, bizony mondom nektek, hogy nem kedves Előttem. Az igazi engesztelő rejtekben végzi a felajánlásokat és lemondásokat, mert megelégszik annak tudatával, hogy elég neki, ha csak Én látom. Az emberi szívnek igencsak meg kell tisztulnia, hogy aztán igaz szívvel-lélekkel engesztelhessen. Gyermekeim, sokszor szeretnétek megfejteni az engesztelés valód titkát és lényegét. Pedig nem kell mást tennetek, minthogy Rám nézzetek és elmélkedjetek az Én szenvedéseimen, amit értetek vállaltam. Ártatlanul vállaltam magamra az engesztelés áldozatát, mert nagy volt a ti lelketek ára. Az engesztelés nemcsak önmagatokért van, hanem mások üdvösségéért is, mert a szeretet így válhat teljessé. A szeretet nem lehet önző. A szeretet elsődlegesen mások javát akarja. Gyermekeim, ha a szívetek nem kész arra, hogy önzetlenül szeressen, akkor nem jó úton haladtok. Az engesztelés a jóvátételt jelenti, méghozzá a bűnök jóvátételét. Ne gondoljátok, hogy a feloldozás után nincs más teendőtök! Vannak, akik nem figyelnek oda az elégtétel fontosságára. Ha az elégtételt elvégzitek, akkor utána gyakoroljatok jócselekedeteket. A szeretet a jótettekben mutatkozik meg. A szentek is akartak a szeretetben növekedni, ezért tették a jót, mert tudták, hogy tettek nélkül nincs lelki fejlődés az életszentség útján.”