2010. február 23. Éjjel itthon az ÚR Jézus: “Itt hagyod ezt a házat. Elfoglalod új palotádat. Hazaviszed a kisfiadat, és együtt lesztek mindörökre. Meglátod testvéreidet, akiket siratsz, mert legyilkoltatták õket az anyaméhben. Õk már várnak rád.” (Megköszöntem, hogy élnek.)
“Meglátod felmenõidet, akiket nem ismerhettél, mert meghaltak, mielõtt megszülettél. Meglátsz Engem, a te Megváltó Istenedet, és kimondhatatlanul boldog leszel. Mi ketten összetartozunk a földön, ezért elválaszthatatlanul egyek leszünk mindörökké a mennyben. Tudod, milyen nagy boldogság ez? Belehalnál, ha földi testedben megtapasztalhatnád. Meglátod Atyámat, Aki kimondhatatlanul szeret téged, mert Engem szolgálsz a földön. Nagy kitüntetés vár rád ezért országomban. Meglátod a szenteket, akiket a földön tiszteltél, és mindazokat, akiket nem ismertél. Meglátod Édesanyámat, Aki leesdette számodra ezt a páratlan kegyelmet. Egy örökkévalóság kevés lesz rá, hogy megköszönd Neki. Meglátod szent angyalaimat, akik csodálatos fényességben ragyognak. Erõsek, bölcsek, és telve vannak szeretettel. Meglátod õrangyalodat, akit melléd rendeltem, hogy vigyázzon rád, nehogy a sátán kelepcéjébe kerülj. Együtt fogjátok dicsõíteni a teljes Szentháromságot mindörökké.”