">
2012. november 19. Szentségimádáson Jézus:
„Drága gyermekeim! Nagyon szeretlek benneteket. Meghaltam értetek a keresztfán. Életem egyetlen értelme volt ezen a földön, a ti megváltásotok. Szorongva vártam, hogy beteljesüljön. Amikor a Getszemáné kertben voltam, Atyám felvonultatta Előttem mindazt a nagy kegyetlenséget, amire ellenfeleim készültek, hogy Rajtam elkövessék. Emberségem beleremegett. Félelem kerített hatalmába. Rettenetesen gyötrődtem. Remegő hangon Atyámhoz szóltam: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez az óra. Abba, Atyám, Te mindent megtehetsz. Vedd el Tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy Én akarom, hanem ahogyan Te!” (Mk.14,35-36) De hisz épp ezért az óráért jöttem. Ezt az imát háromszor megismételtem. Közben lelki szenvedéseim tetőfokán vérrel verítékeztem. Akkor Atyám küldött egy angyalt, aki megerősített. Atyám megmutatta Nekem, hogy mennyien vesznének el az örök tűzben, ha nem hoznám meg ezt a hatalmas áldozatot. Ekkor elborított a szeretet, amelyet az egész emberiség iránt éreztem. Inkább vágytam kínhalált halni, mint hogy egyetlen ember is elvesszen örökre. Kértem Atyámat, hogy táplálja Bennem ezt a szeretetet mindhalálig. Atyám megígérte és megadta, amit kértem. Tudtam ugyanis, hogy egyedül Én válthatom meg az egész emberiséget. De kellett egy vigasz. Legdrágább Kincsemet, Szent Édesanyámat is bevontam áldozatomba. Tudtam, hogy rettenetesen fog gyötrődni kínszenvedéseim láttán, de azt is tudtam, hogy ott akar lenni Velem, mert annyira szeret, hogy nem akar magamra hagyni. Így közös akaratból részt vett hatalmas áldozatomban, Engem pedig megvigasztalt szerető jelenléte és imája.
Gyermekeim! Soha ne kövessetek el bűnt! Nem tudjátok elképzelni azt a lelki-testi gyötrelmet, amit a bűn okozott Nekem, Szent Édesanyámnak, Jánosnak, a szeretett tanítványnak, és a szent asszonyoknak, akik minden félelmet megvetve követtek Engem a keresztúton, és ott álltak keresztem alatt. Mondom nektek, az asszonyok sokszor bátrabbak, mint a férfiak. Ez azért van, mert az ő szívük, ha tele van szeretettel, felül kerekedik minden félelmen, megvet minden veszélyt azért, hogy ki tudja mutatni szeretetét. Így tett Veronika is, amikor a tömegen keresztül furakodott, hogy kendőjével megtörölje Arcomat. Mondom nektek, ha az asszonyok nem így lettek volna megteremtve, nem tudnának sokszor oroszlán módjára őrködni csecsemőjük felett, aki teljesen rászorul anyja védelmére. Ez a magyarázata annak, hogy csak egy férfi tanítvány volt keresztem alatt, a többiek asszonyok voltak.
Gyermekeim! Véremen megváltott kicsinyeim! Nagy volt a lelketek ára. Nem vagytok többé a magatokéi. Amióta megváltottalak benneteket, Nekem tartoztok engedelmességgel. Ha ezt teszitek, beviszlek benneteket Atyám országába. Ha az ördögnek engedelmeskedtek, elkárhoztok.
Drága gyermekeim! Nézzetek Rám, a keresztre! Mennyire szeretlek benneteket. Kínhalált szenvedtem a ti üdvösségetekért. Fontosabbak vagytok Számomra, mint saját életem. Még Szent Édesanyámat is hagytam szenvedni a ti üdvösségetekért, Aki szívesebben lett volna az Én helyemben a kereszten, mint hogy tehetetlenül végignézte megostorozásomat, vérző Testemet, Fejemet, amelyre szúrós töviskoronát, mint egy sapkát húztak, és fájdalmas keresztre feszítésemet. Mondom nektek: Anya még ennyit soha nem szenvedett, mint az Én szent Anyám. Azért, mert nagyon-nagyon szeretett. Félve, remegve tiszteljétek drága Szent Testemet és Véremet a Szent Eukarisztiában, mert nagy árat fizettem érte. A vér ugyanis akkor válik külön a testtől, ha erőszakos halált szenved valaki. Átszúrt Szívemből Vér és Víz folyt ki. Így alapítottam az Oltáriszentséget, és az Egyházat. Egyházamban mindent megtaláltok, amire a lelketeknek szüksége van. A keresztség megtisztít minden bűntől, és a Mennyei Atya gyermekévé tesz. Feltámadott Szent Testem és Vérem valóban étel és ital. Lelki táplálék, örök életetek záloga. A szentgyónásban drága Szent Véremmel mosom tisztára szennyes lelketeket. A betegek szent kenete gyógyít, felerősít, vagy elkísér az örök hazába. Papokat adok nektek, akik kiszolgáltatják szentségeimet. Mindent megadtam, hogy üdvözüljetek. Atyám a saját képmására teremtett minden embert. Ez azt jelenti, hogy értelmet és szabad akaratot kaptatok. Nektek kell eldönteni, hogy Istent, és az örök életet választjátok-e, vagy elmerültök a bűnben, és elkárhoztok. Én kínhalált haltam értetek. Megváltottalak benneteket. Mindent tudtul adtam nektek a Szent Evangéliumban. Egyházam fennhangon hirdeti tanításomat. Nektek kell együtt működni a kegyelemmel. A főparancs a szeretet. Atyám azoknak készítette országát, akik Istent szeretik. A hitetlen, a gyűlölködő, a parázna kinn reked. A döntés a ti kezetekben van. De csak addig, amíg a földön éltek. Nem lehet két úrnak szolgálni. Vagy a bűn, vagy az életszentség. Az utóbbiért szüntelenül harcolni kell, mert ellenfelem lesben áll, mint ordító oroszlán, hogy kit nyeljen el. De ez a harc örökre eldőlt. Aki Engem választ, és kitart törvényeim megtartásában, legyőzi a sátánt, mert Én vele vagyok.
Gyermekeim! Véremen megváltott kicsinyeim! Ma még kérve kérlek, figyelmeztetlek benneteket. De lehet, hogy a holnapot már nem éritek meg. Ezért kérlek, legyetek szüntelen készenlétben, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! Erre áldalak meg benneteket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Ima a Szentlélek által:
Ó Jézus, Aki elrejtőztél egy parányi ostyában, hogy táplálékul add Magad nekünk méltatlanoknak! Neked nem volt elég, hogy megváltottál. Itt akartál maradni köztünk, ezért megalapítottad az Oltáriszentséget, amelyben feltámadott Szent Testedet és Véredet adod nekünk minden szentáldozásban. Úgy kívántad, hogy személyes kapcsolatba kerülj velünk, Nélküled elesett, tehetetlen árvákkal, hogy Te légy a mi vigaszunk, örömünk, támaszunk és reményünk. Te mondtad: Nálam nélkül semmit sem tehettek. Veletek maradok minden nap a világ végezetéig. Te nem kérsz lehetetlent. Te minden segítséget és kegyelmet megadsz, hogy szentekké váljunk. Csak rajtunk múlik.
Ó Jézus, Aki elrejtőztél egy parányi ostyában, hogy táplálékul add Magad nekünk méltatlanoknak! Neked nem volt elég, hogy megváltottál. Itt akartál maradni köztünk, ezért megalapítottad az Oltáriszentséget, amelyben feltámadott Szent Testedet és Véredet adod nekünk minden szentáldozásban. Úgy kívántad, hogy személyes kapcsolatba kerülj velünk, Nélküled elesett, tehetetlen árvákkal, hogy Te légy a mi vigaszunk, örömünk, támaszunk és reményünk. Te mondtad: Nálam nélkül semmit sem tehettek. Veletek maradok minden nap a világ végezetéig. Te nem kérsz lehetetlent. Te minden segítséget és kegyelmet megadsz, hogy szentekké váljunk. Csak rajtunk múlik.
Jézusom! Imádott drága Szent Királyom! Te a kicsinyekkel azonosultál. Koldussá lettél értünk. Istállóban születtél, nélkülöztél. Menekült voltál és hajléktalan. Így engesztelted az Isteni igazságosságot a mi mammonimádásunkért, pénzhajhászásunkért. Nem azzal van a baj, hogy dolgozunk, és ezzel keressük meg mindennapi megélhetésünket. A baj ott van, amikor nem a Te gondviselő szeretetedben bízunk, hanem a pénzünkkel mi akarjuk megteremteni biztonságunkat. Az ilyen embernek mondtad: te esztelen. Még ma számon kérik lelkedet. Kié lesz mindaz, amit felhalmoztál? Gondolkozzunk el ezen! Isten nem azt akarja, hogy belerokkanjunk a munkába. A zsoltáros ezt mondja: „Akit Isten szeret, annak álmában is ad eleget.” Az Úr azt akarja, hogy Ő álljon az életünkben az első helyen. Őt imádjuk, és Tőle kérjünk! Keressétek a mennyek országát, és annak igazságát! A többi mind megadatik hozzá nektek. Nem az anyagiakban való bővelkedéstől függ az ember örök élete. Épp ellenkezőleg: az adakozó, önzetlen szeretettől. Éhes voltam, és ennem adtatok. Ha irgalmasságot gyakorolunk a rászorulókon, akkor Isten is irgalmas lesz hozzánk, és befogad minket az örök hajlékba. Ő elég hatalmas ahhoz, hogy megtöbbszörözze javainkat, mint egykor a kenyeret és a halat, hogy mindig legyen valamink, amit kioszthatunk a rászorulóknak. Ha más nincs, akkor egy jó szó, vigasztalás, bátorítás, biztatás. Ez a lelki táplálék sokszor fontosabb, mint egy odadobott pénzdarab. Jézus Az, Aki beszélni akar általunk, de ehhez oda kell adni a szánkat. Ő akar adakozni, de Neki kell adni kezünket. Ő akarja felkeresni a beteget és a börtönlakót, de oda kell adni a lábunkat. Mi az igazi boldogság itt a földön? Az, ha hagyjuk működni rajtunk keresztül az Urat. Ha szüntelen fürkésszük: mi az Isten akarata. Ha szívből imádkozzuk a Miatyánkot: „Legyen meg a Te akaratod!” Ő felismerteti velünk örök tervét, és rajtunk keresztül megvalósítja azt. Kérjük kegyelmét, hogy munkatársai legyünk ezen a földön! Adjuk át Neki szabad akaratunkat, egész életünket! Ha sokan megtesszük ezt, akkor Isten mosolya beragyogja a földet. Letörli a könnyeket, bekötözi a sebeket. Nem lesz éhező és szomjazó, magányos és szomorkodó ember. Tegyük meg ezt minél többen Jézus iránt való szeretetből! Ámen.”
