">
2008. augusztus 29.
Szentségimádáson Jézus: „Drága kislányom! Elérkezett az óra. Addig írj, amíg még teheted. Addig jöjj Hozzám, amíg még jöhetsz. Karom lesújtani készül. Nem nézhetem tovább ezt a tengernyi bűnt. Megtisztítom Egyházamat. Megtisztítom a világot. Papjaimat és híveimet elhurcolják. Most válnak szét a béresek és a pásztorok. Az álhívek és az igaz hívők. Megrostálok mindenkit kivétel nélkül. A gyávákat futni engedem, de ők nem nyerhetik el az örök élet győzelmi koszorúját. Csak aki mindhalálig kitart, akár vére kiontása árán is, az üdvözül. Érvényesül a Szentírás szava: Aki megtagad Engem ez előtt a bűnös nemzedék előtt, azt Én is megtagadom Atyám és angyalai előtt. Aki megvall Engem, azt Én is megvallom Atyám és angyalai előtt. Kérjétek magatokra és hittestvéreitekre az erőslelkűséget, a kitartást mindhalálig. Szakadjatok el a világtól, és annak minden csábításától! Csak Nekem szolgáljatok! Ha ezt jól begyakoroljátok, nem fogtok hűtlenül megtagadni Engem. Most a világra sötét felhő borul. Egymást fogják követni a természeti katasztrófák, a szerencsétlenségek és a háborúk. Mindez a világ hitetlensége és bűnei miatt van megengedve. Már a természet is fellázad ennyi bűn és istentagadás láttán. Ma az emberiség beteg. Szeretetlen, és önmagát irtja ki. Azt gondolják, hogy a bűnös élvezetek, az érzékiség, a hatalomféltés és a mammonimádás boldoggá teszik őket. Súlyosan tévednek. Épp az ellenkezőjét érik el. Boldogtalanok lesznek, ráadásul mindörökre. Az igazi értékeket nem akarják megismerni, megvetik. Pedig templomaim nyitva várják őket is. A gyóntatószék számukra is elérhető. De ők süketek és vakok. Azt gondolják, sose halnak meg, és nincs számadás. Pedig van számonkérés, és az élet rövid.
Most az örök élet titkáról beszélek neked. Az örök élet csírája minden emberben jelen van, mert amikor Isten megteremtette az első embert, lelket lehelt bele. Ez a lélek halhatatlan. A lélek az ember lényege. A lélek, a tudat örökké él. Amíg az ember testben él, addig dől el örök sorsa. Menny, pokol, tisztítótűz. Mindenki meg lesz ítélve aszerint, hogy földi életében jót vagy gonoszat cselekedett. Isten az embert a saját képére teremtette. Ez azt jelenti, hogy szabad akaratot és értelmet adott neki. Ezt minden embernek nagyon tiszteletben kellene tartania, mert ezt Isten is nagyon tiszteletben tartja. Ha nem így lenne, nem kellene tisztítótűz és pokol, hanem mindenki földi életének befejeztével felmenne a mennybe. Isten mindent jónak teremtett. Minden embert és az egész világot. Az embernek szabad akarata és értelme révén kell választani a jó, amit Isten kínál fel neki, például a főparancs, a szeretet; vagy a rossz, amit a sátán hazudik neki, például légy önző, szeretetlen – e kettő között. A lelkiismeret mindig tiltakozik, ha Isten törvénye ellen vét az ember. De ha sorozatosan a rosszat választja, el tudja altatni a lelkiismeretét. Tulajdonképpen a lelkiismeretvizsgálat és a szentgyónás azért van, hogy ha vétkezett valaki, visszatérjen az üdvösség útjára, és ha megtisztult a lelke, újra hallgasson a lelkiismerete szavára, amely Isten hangja, mert minden jó Tőle származik.
Ez a világ beteg. Azért, mert elfordult Istentől. Nem kell neki az éltető forrás, a szentségek, hanem csak a hiábavalóságok után töri magát. Ha nem kell neki a jó, ami lelke-teste javára válna, ne csodálkozzon, ha a lelke békétlen, és az élete el van rontva, hisz ő választott szabad akarata révén. Én vagyok a lelkek orvosa. Amint földi életemben tettem, most is gyógyítok. Figyelem az emberek gondolatait, szavait, tetteit. Próbálom terelni őket az Egyházba, ahol hallják az igét, és járulhatnak a szentségekhez. Türelmesen várom őket a gyóntatószékben és a tabernákulumban. Ha nem jönnek, megengedek egy-egy rossz eseményt, például betegséget. Hátha a szenvedés Felém fordítja őket. Ha ez sem használ, súlyosabb fenyítést alkalmazok, hogy megakadályozzam az illető lélek elkárhozását. Jól mondta Bonajunkta atya: „Jaj annak, aki nem kap keresztet. Lemondott arról az Isten.” A Szentírás is ezt írja: „…megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” (Zsid.12,6.) Gyermekeim! Ne vessétek meg a fenyítést, a keresztet, még akkor sem, ha az nagyon sok szenvedéssel jár. Higgyétek el Nekem, csak annyit adok belőle, amennyi elengedhetetlenül szükséges az üdvösségetekhez. Még mindig sokkal jobb átmenetileg szenvedni, mint örökké égni a pokol tüzében. Ilyen az Én irgalmas szeretetem, amely megoltalmaz az örök kárhozattól.”
