„Adj hálát minden Szentáldozásért, mert csak értetek, igaz lelkekért maradtam köztetek. A sátánisták elvisznek Engem szeánszaikra, szeggel szurkálják Testemet, késsel darabolnak, leköpnek, és Rám taposnak. Mérhetetlenül fáj ez Nekem, szerető Szívemnek, Aki értük is kínhalált haltam.” Mindezt oly szomorúan és szenvedésekkel telve mondta az Úr, hogy sírva fakadtam. Azt hittem, hogy fájdalmamban megszakad a szívem. Majd ezt kérdeztem Tőle: Uram, mit tegyek, hogy méltóképpen engeszteljelek ennyi megszentségtelenítésért, fájdalomért? Az Úr Jézus ezt válaszolta: „Menj végig a megkezdett úton! Tarts ki tántoríthatatlanul! Én még életedben igazollak. Ne kérd, hogy mielőbb vegyelek Magamhoz! Csak akkor, amikor Én akarom. Csak így teljesíted rád vonatkozó örök tervemet. Megáldalak Szívem túlcsorduló szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” 

Szentírási megerősítés: Zsidóknak Írt levél 12, 22-25: „…ti Sion hegyéhez járultatok…Jézushoz, a ránk hulló Vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábel. …ne utasítsátok vissza azt, Aki hozzátok szól.”