">
2017. február 15. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…
„Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottjai! Nagyon boldog vagyok köztetek. Minden vágyam az, hogy életszentségetek kiterjedjen a Föld minden lakójára. Életpéldátokkal, szavaitokkal és tetteitekkel hirdessétek Evangéliumomat, és akik veletek találkoznak, megtapasztalják, hogy köztük lakom. Általatok sugárzom ki fényemet, kegyelmemet a környezetetekre. Ha látnátok, hogy vakító fényként ragyogok a lelketekben, megvakulnátok ettől a csodálatos fénytől, melyet kiárasztok a Földre mindazon gyermekeimen keresztül, akik tiszta lélekkel fogadnak Engem a szívükbe a Szentáldozásban.
Drága gyermekeim! Ha szemlélhetnétek Engem dicsőségemben, s ha megtapasztalhatnátok az Én végtelen szeretetemet, Rajtam csüngenétek éjjel-nappal, nem törődnétek a világ dolgaival, egyedül csak Engem imádnátok, Nekem adnátok hálát és viszontszeretnétek Engem teljes szívetekből, teljes lelketekből és minden erőtökből.
Drága kicsinyeim! Egyedül az Isten iránti szeretet az, amely boldoggá tesz, amely betölti lelketeket. Csak Istenben lehet szeretni a felebarátot. Ha Én állok két ember között, akkor gyakorlatilag Én szeretem őket egymás által. Minden harmónia, szépség, boldogság, szeretet Belőlem árad. Mivel Isten a saját képére és hasonlóságára teremtette az embert, ezért belekódolta a szeretet és a boldogság iránti vágyat, és minden ember csak akkor lesz igazán boldog, ha Istent megismerte, szerette, és Istenben kap szeretetet a másik embertől és ő maga is Istenben szereti felebarátját. Ezért adtam főparancsba a szeretetet, ami nem más, mint az Én életem megélése, mert Én Magam vagyok a Szeretet. A Miatyánkban is ezért tanítottam: Legyen meg a Te akaratod, mert Isten akarata az, hogy szeressétek Őt és Őbenne egymást. Ó, ha így élnének az emberek ebben a világban, nem lenne viszály, könny és bánat. Csak kacagás, boldogság és szeretet. Ez volt az Édenkertben, erre teremtette Atyám Ádámot és Évát. Mivel Éva hitt a kígyónak és Ádámot is elbuktatta, ezért szükséges volt, hogy Atyám megteremtse az új Évát, akinek testéből Én, az Új Ádám testet öltöttem, hogy megújítsam a Föld színét. Egyházam megalapításával, ami ugyanúgy az Én oldalamból származik, amelyből vér és víz folyt ki, és ezek a szentségek, ami által Egyházamat létrehoztam. Egyházam az Én Menyasszonyom. Mivel misztikusan Belőlem származik, hasonlít ez ahhoz, amikor Isten az első Ádámot elaltatta, az oldalából kivette egy bordáját, amiből megalkotta az asszonyt, Évát, a feleségét, akivel egy családot alkottak. Így az Egyház és Én egy családot alkotunk, mivel az Egyházat Én alapítottam, az Egyház az Én Testemből származik, és tulajdon Testemmel táplálom. Testem és Vérem élteti az Egyház minden tagját, ami által Bennem élnek és Én őbennük. Ezért mondtam nektek: csak egy Atyátok van, a Mennyei, ti pedig Énbennem mindannyian testvérek vagytok. Ezért adtam főparancsba a szeretet törvényét, mert ti a szeretet Istenétől származtok, és arról ismernek föl titeket, hogy az enyéim vagytok, hogy ha szeretetben éltek egymással.
Drága gyermekeim! Nagy titok ez, amely elválaszthatatlan az Én kínszenvedésemtől és kereszthalálomtól. Mivel ti egy családot alkottok Velem és Hozzám tartoztok, nektek is részt kell vállalnotok az Én szenvedéseimből és meg kell halnotok, amiképpen Én is meghaltam a kereszten, hogy porsátor földi testetekből a lelketek kijöjjön és Énbennem, az Üdvözítőben új életre támadjon. Ez az élet rendje. Ne sirassátok azokat, akik meghalnak, mert valójában, ha hitben hunytak el, akkor kapják meg örök, boldog életüket. Inkább igyekezzetek úgy élni, hogy ti is elnyerjétek az üdvösséget, és a Mennyországban örökké együtt legyetek elhunyt szeretteitekkel.
Az ember, amíg a Földön él, kapott egy plusz érzékszervet, a hitet, ami kizárólag Isten ajándéka és kegyelme, és csak azok nyerik el, akik ezt kérik, vagy be akarják fogadni. Ezzel az érzékszervvel, ezzel a hittel tudtok csak Engem fölismerni, beengedni a lelketekbe, különösen a Legszentebb Oltáriszentségre vonatkozóan, amit csak a hitetekkel tudtok megtapasztalni. Ha hittel imádkoztok, különféle módokon válaszolok nektek. Átalakítom a körülményeket és kedvezővé teszem mindarra vonatkozóan, hogy segítsenek nektek elérni az üdvösséget. Mert minden ezért van és erre irányul, hogy a lelkek fölismerjenek, megtaláljanak, szeressenek Engem, és Hozzám jöjjenek. Ez a Megváltás, ezért adtam értetek életemet a keresztfán.
A Szentírásban ezt mondtam: minden fölösleges szavatokról számot kell adni. Ma, amikor a médiumok világában rengeteg lehetőség nyílna erre, és elpazarolják a drága időt olcsó magazinműsorokra. Nagy felelősséggel tartoznak emiatt. Imádkozzatok magatokért és egymásért, hogy mindig fölismerjétek és megtegyétek az Én akaratomat, mert csak egyedül ez válik a saját és mások üdvösségére. Imádkozzatok azért, hogy maradéktalanul beteljesítsétek rátok vonatkozó örök, szent tervemet! Erre kaptátok az életet és erre kapjátok örök jutalmamat, ha teljesítitek. Ne féljetek Tőlem, Én irgalmas vagyok! A legkisebb igyekezeteteket és szándékotokat is megjutalmazom, de fontosnak tartom, hogy felvilágosítsalak titeket, hogy jól fel tudjatok készülni a számadásra. Megáldalak titeket Szívem végtelen, irgalmas szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Szentírási megerősítések: Zsid 12, 5-11: „Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak. S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet? Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, ő ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk. Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli.” 18-29: „Ti nem kézzel tapintható hegyhez, lobogó tűzhöz, sötét felhőhöz, forgószélhez, harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz járultatok, amelynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ez a hang ne szóljon tovább hozzájuk, mert nem tudták elviselni a parancsot: „Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni.” A látvány annyira rettenetes volt, hogy még Mózes is ezt mondta: „Félelem és rettegés fog el.” Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé. Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki hozzátok szól. Mert ha azok sem menekültek meg, akik a földön szólót elutasították, mi még kevésbé fogunk megmenekülni, ha elfordulunk attól, aki az égből szól hozzánk. Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem, de nemcsak a földet, hanem az eget is.” Ez a „még egyszer” annak átalakulását jelenti, ami mint teremtett dolog megrendíthető, hogy azután megmaradjon az, ami változhatatlan. Így tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk hazánkul, legyünk hálásak, s szolgáljunk Istennek neki tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.”
