2010. augusztus 1. Szentségimádáson a Szentlélek imája bennem:
„Imádott édes jó Jézusom! Nagyon-nagyon szeretlek Téged. Már alig várom, hogy meglássalak színrõl színre! Még itt sem tudok betelni Veled, hát még ott, a Te országodban, ha Szent Színedet megláthatom! Ó, ember erre teljesen méltatlan. Minden érdem a Tiéd, Jézusom. Te mentél fel értünk a keresztfára. Te szegezted rá adóslevelünket. Drága Szent Tested volt az ára, és kiomló drága Szent Véred a bére. Ó végtelen, örök szeretet! Emberi elme felfogni képtelen. Egy egész örökkévalóság kevés lesz rá, hogy hálát adjunk Neked, drága Meg váltónknak azért, hogy megnyitottad elõttünk országod kapuját. Ingyen kegyelembõl. Csupán meg kell bánnunk vétkeinket, és teljesíteni törvényeidet. Hirdetni kell az embereknek Evangéliumodat, és imádkozni kell megtérésükért. Oly kevés, amit tõlünk kérsz. A legnehezebb részt Magadra vállaltad. Nekünk csak szakítani kell a bûnnel, és máris Hozzád tartozhatunk. Mert csak a bûn választ el Tõled. Ó Jézusom, kérlek, adj a bûnösökbe undort és gyûlöletet minden bûn iránt! Vonzzad õket Magadhoz! Indítsd a szívüket, hogy Hozzád vonzódjanak, és Téged válasszanak. Kérlek, üdvözítsd a lelkeket! Ámen.”