2019. 09. 08, Vasárnap
Máriapócsi kegyhely
Szűz Mária könnyező ikonja előtt hevesen dobogott a szívem. Éreztem Édesanyám különleges jelenlétét és szeretetét. Hallottam a Szűzanyát, amint így szólt:
„Itt ezen a helyen minden ember megkapja a kegyelmet, hogy szívét megnyissa előttem. Az én édesanyai szívem egy Fiam Szentséges Szívével. Aki hozzám jön, az megtapasztalja a Két Szent Szív szeretetét. Karjaimban tartom a képen a kisded Jézust, aki szüntelen önmagához hív benneteket a mai napig. Én a tekinteteket felé irányítom, mert Ő a ti üdvösségetek forrása.”
Láttam a Szűzanyát ünnepélyes ruhában. Lábai előtt számtalan kincsesláda volt tele égi kegyelmekkel. Az angyalok kinyitották a ládákat és szétosztották a benne rejlő kincseket a zarándokok között. Mindenki annyi kegyelmet kapott, amennyit be tudott fogadni. Ezek a kegyelmek megtartó erőt jelentenek az életszentséghez vezető úton. A görög katolikus hívek és papok különösen nagy hangsúlyt helyeznek a dicsőítésre, Isten irgalmának kérésére és a szentelményekre. Láttam, hogy ettől menekültek a démonok, mert elviselhetetlen számukra a sok ének, amely kétszeres imaként szállt fel az égbe. Láttam, hogy a szentelményeknek nagy tisztító és szabadító ereje van. Az ördögök kénytelenek voltak a szentelvíz, tömjén hatására elengedni azokat a lelkeket, akiket magukhoz láncoltak. Mindenki más-más módon részesült a kegyelemben. A szív nyitottságától függött, hogy a kegyelem és a szabadulás hogyan járta át az emberek testét és lelkét.