">
Apró kristályok
kapaszkodnak össze
kézzel kitapinthatatlanul,
szemmel láthatatlanul.
És dacol az idővel
a szikla.
Ahogy egyenként senkik
és semmik vagyunk, Uram,
de együtt, Veled,
a megfejthetetlen
tapasztalattá,
a csoda valósággá lesz
bennünk és közöttünk:
megállunk, megmaradunk,
a Te dicsőségedet hirdetve
minden időben.
ÁMEN
(Hajdú Zoltán Levente)
Istenem, légy velem, ha nyitottá válik szívem, őrizd szent szeretetben, erősítsd hitem. Adj hitet abban, hogy a sötét oldallal szemben a szeretet tud győzni mindenkor, mindenkiben, mert Neked semmi sem lehetetlen. Ámen
Kezem a kilincsen,
állok a belső szoba ajtajában.
… de be tudok-e menni?
Mert magammal, Uram,
eléd mit vihetek?
Lásd, nincs a kezemben semmi.
Fogd meg hát, kérlek,
üres kezem!
Erődből Te adj most
erőt nekem.
Élni
elég lesz ennyi.
Ámen
/Hajdú Zoltán Levente/
Köszönjük, Urunk, hívásodat, s benne érezhetjük és láthatjuk jóságodat. Azért imádkozunk, hogy megszólító kegyelmedet sokan elfogadják. Ámen
Uram! Add, hogy amíg élek használhassam kezeimet arra, amire adtál. Add, hogy kezeim által áldás fakadjon munkámból, s ne használjam kezeimet olyasmire, amiből felebarátaimnak kára vagy hátránya származna! Add Uram, hogy kezeimmel építhessek-szépíthessek, s ne engedd, hogy rombolhassak velük! Ámen
URam! Add, hogy Igéd világítson sorsom ösvényén, amin naponta járnom kell! Ámen
URam! Köszönöm, hogy gondviselő jóságoddal átölelsz! Add, hogy ne legyek hálátlan! Ámen
Uram, úgy szeretnék mindent a hit szemével szemlélni! Hogy ahol az ember veszteséget lát, én ott hadd hirdessem a győzelmet! Hogy ahol a megvetés csak gúnyosan legyint, én ott hadd szóljak az örökkévaló tervről! Hogy ahol a könnyek az elmúlást siratják, én ott hadd biztassak reménységre! Hogy ahol a világ gyalázatot kiált, én ott hadd éljem a megbocsátást!
Tudom, hogy ehhez az én látásom gyenge, és az én hitem erőtelen. Ajándékozz meg, kérlek, Lelked erejével és tisztaságával! Ámen.
kapaszkodnak össze
kézzel kitapinthatatlanul,
szemmel láthatatlanul.
És dacol az idővel
a szikla.
Ahogy egyenként senkik
és semmik vagyunk, Uram,
de együtt, Veled,
a megfejthetetlen
tapasztalattá,
a csoda valósággá lesz
bennünk és közöttünk:
megállunk, megmaradunk,
a Te dicsőségedet hirdetve
minden időben.
ÁMEN
(Hajdú Zoltán Levente)
Istenem, légy velem, ha nyitottá válik szívem, őrizd szent szeretetben, erősítsd hitem. Adj hitet abban, hogy a sötét oldallal szemben a szeretet tud győzni mindenkor, mindenkiben, mert Neked semmi sem lehetetlen. Ámen
Kezem a kilincsen,
állok a belső szoba ajtajában.
… de be tudok-e menni?
Mert magammal, Uram,
eléd mit vihetek?
Lásd, nincs a kezemben semmi.
Fogd meg hát, kérlek,
üres kezem!
Erődből Te adj most
erőt nekem.
Élni
elég lesz ennyi.
Ámen
/Hajdú Zoltán Levente/
Köszönjük, Urunk, hívásodat, s benne érezhetjük és láthatjuk jóságodat. Azért imádkozunk, hogy megszólító kegyelmedet sokan elfogadják. Ámen
Uram! Add, hogy amíg élek használhassam kezeimet arra, amire adtál. Add, hogy kezeim által áldás fakadjon munkámból, s ne használjam kezeimet olyasmire, amiből felebarátaimnak kára vagy hátránya származna! Add Uram, hogy kezeimmel építhessek-szépíthessek, s ne engedd, hogy rombolhassak velük! Ámen
URam! Add, hogy Igéd világítson sorsom ösvényén, amin naponta járnom kell! Ámen
URam! Köszönöm, hogy gondviselő jóságoddal átölelsz! Add, hogy ne legyek hálátlan! Ámen
Uram, úgy szeretnék mindent a hit szemével szemlélni! Hogy ahol az ember veszteséget lát, én ott hadd hirdessem a győzelmet! Hogy ahol a megvetés csak gúnyosan legyint, én ott hadd szóljak az örökkévaló tervről! Hogy ahol a könnyek az elmúlást siratják, én ott hadd biztassak reménységre! Hogy ahol a világ gyalázatot kiált, én ott hadd éljem a megbocsátást!
Tudom, hogy ehhez az én látásom gyenge, és az én hitem erőtelen. Ajándékozz meg, kérlek, Lelked erejével és tisztaságával! Ámen.
