Esztergom-Vác

(Lk 17, 11 – 19) Gyermekeim! Jeruzsálem felé tartva át kellett mennünk Szamária és Galilea határvidékén. Mikor a közelükbe értem tíz leprás már messziről kiabálta, hogy „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.” Én a papokhoz küldtem őket, hogy mutassák meg nekik magukat. Rájuk tartozott annak megállapítása, hogy meggyógyultak betetségükből. Odaérve mind megtisztultak, de csak egy szamaritánus jött vissza hozzám, a többi nem tért vissza. Ő leborulva hálálkodott gyógyulásáért. Csak ez az idegen adott nekem hálát, a többinek esze ágában sem volt megköszönni azt, amit velük tettem. Ezért mondtam neki: „hited meggyógyított téged.” Ti, akik hallgatjátok az Igét, mennyire tudjátok megköszönni nekem jótéteményeimet? Akad e köztetek olyan, akit már csodás módon meggyógyítottam, de megfeledkezett a hálaadásról? Nehéz időszakban gondoltok-e arra, mennyi jót tettem veletek? Nyomorúságotokban el tudjátok-e fogadni, hogy most másként érintelek benneteket? Hálásak vagytok-e elfogadni mindent a kezemből? Mindent a lelketek javára engedek meg, ami történik veletek. Ezért bízzátok magatokat énrám, mert tudom mi az, ami javatokra válik.

Jézus