Esztergom-Vác

Gyermekeim! Ebben a példabeszédben (Lk 12, 13-21) felhívom a figyelmeteket arra, mi lesz a sorsa annak, akit megfertőz a kapzsiság bűne.  Azért őrizzétek magatokat minden kapzsiságtól, mert „nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” A gazdagság nagyon könnyen megkötözi az embert, és képtelenné teszi őt az adakozásra. A legtöbb vagyonos ember arra törekszik, hogy még többet gyűjtsön, ezért nem gondol arra, hogy vagyonát nem viheti magával a sírba. Én nem akartam beleavatkozni a kialakult örökösödési jogi rendbe, hanem arra irányítottam a körülöttem állók figyelmét, hogy elsősorban a mennyei kincsek után vágyakozzanak, és azokat gyűjtsék össze.  Olyan erények megszerzésére törekedjetek, amelyek az Istenben való gazdagodáshoz vezetnek el benneteket. Senki sem ismeri előre élete utolsó napjait, ezért fontosnak, hogy így imádkozzatok: „Uram, Jézus Krisztus, neked ajánlom egész életemet, és add nekem kegyelmedet, hogy elégedett legyek mindazzal, amit nekem megengedtél! Segíts meg, hogy az erényes élet kincseit összegyűjtsem! Táplálj engem, szereteted mannájával, az Oltáriszentséggel, hogy eljuthassak a Szentháromság dicsőségébe! A Szűzanya oltalma védelmezzen engem, és mindazokat, akiket nekem adtál, hogy együtt imádkozva hozzád vezessük a lelkeket.”

Jézus