">
Keresztények segítsége
2012. 10. 24, Szerda
Szent Péter: „Szeretett testvéreim, amit Simeon a kis Jézusra vonatkozóan mondott, hogy jel lesz, amelynek ellene mondanak, az mindig megvalósult az Ő híveire vonatkozólag is. Mindjárt az ő mennybemenetele után elkezdődött a véres üldözés a zsidóság részéről. Folytatta azt a legádázabb gyűlölettel a római birodalom pogánysága, és a császárok patakokban ontották a vértanúk vérét. Azután jöttek a népvándorlás pogány tömegei, sorjában a germánok, a hunok, az avarok, sőt nemsokára a ti őseitek is. Mialatt azonban ezek sorra hajtották nyakukat Jézus édes igájába, keleten feltűnt a kereszténység egyik legfélelmetesebb és legengesztelhetetlenebb ellensége, az Iszlám. Hogy mit szenvedett tőle a kereszténység, arról a ti szegény hazátok tudna legtöbbet beszélni. De amíg a ti hitetek mégis csak túlélte az üldözést és elnyomást, Kis-Ázsia és Észak-Afrika virágzó kereszténysége teljesen elpusztult alatta. Amikor azután ez a félelmetes hullám is megtört Szent Péter szikláján, a pokol kapui az újkori felvilágosultság zászlaja alatt, a szabadkőművesség és egyéb titkos társulatok révén Európa államainak udvarait és államférfiait mozgósították az Egyház ellen.
Napjaitokban pedig valóságos szökőárrá nőtt és hihetetlen méreteket öltött a kereszténység ellen hadisorba álló tábor, amely ki akarja törölni Istennek még a fogalmát is az emberiség szívéből és elméjéből. Szovjet-Oroszországban folyik a keresztény vér, Kína állandóan küldi a vértanúkat az égbe. Azt lehetne mondani, hogy a kereszténységgel szemben sokkal nagyobb hatalom áll szemben most, mint Neró és Domitianus korában.
Amikor a kereszténység az Iszlámmal állt szemben, valahányszor döntő küzdelemre került sor, az Anyaszentegyház mindig a Szűzanyánál keresett pártfogást, és Európa szerte közös imák és nyilvános körmenetek által igyekeztek az Ő védelmét biztosítani. Sok csatának emlékét a Szűzanyának szentelt ünnep örökíti meg. Tehát Ő valóban a keresztények segítsége.
A Szűzanyának ez a szép címe: „a keresztények segítsége”, igen fontos jelentőséggel bír rátok nézve. Mert hiszen nem hívhatnátok Őt igaz szívvel ily módon segítségül, hacsak nem éreznétek át teljesen a római katolikus Anyaszentegyházhoz való tartozásunkat. Márpedig ez rendkívül fontos a lelki életben. Egyszer egy kedves szerzetesnővért halálos ágyán örök üdvösségét illetően kétségek gyötörték. Azzal a szép gondolattal vigasztalta magát: „De végtére is, én az Anyaszentegyháznak vagyok a leánya”. Igen, ő az volt, éspedig olyan fokban, mint kevesek. Kész lett volna ezer halált halni az Anyaszentegyház legkisebb törvénye vagy szertartási szabálya érdekében. Ő Kis Szent Teréz volt, akiről tudjátok, milyen hódolatos érzelmekkel járult a pápa trónja elé, mert annyira el volt telve szeretettel IX. Pius pápa iránt, hogy elragadtatásaiban néha még annak külsejéhez való hasonlóság is jelentkezett nála. Így akarta Isten megmutatni rajta, hogy milyen hűséges gyermeke az Anyaszentegyháznak.
Ezt az érzelmet nektek is ápolnotok kell magatokban. Istenetek határozott akarata, hogy lelki üdvösségeteket ne elzárkózva és azzal semmit sem törődve, hanem igenis együtt műveljétek. Ádám is mint az emberiség feje követte el az eredeti bűnt, nektek is együttesen kell annak jóvátételét előmozdítanotok. Lelki életeteknek nem szabad az „én” jegyében lefolynia, hanem a „te”, vagyis a felebarát legyen a jelszó. Amikor Jézus az utolsó ítélet napján dicsér és fedd, egy szó sem esik az „én”-ről, hanem csakis arról, hogy ki mit cselekedett embertársa megsegítésére. Adtak-e italt a szomjazóknak, ételt az éhezőknek, ruhát a mezíteleneknek, vigasztalást a szomorúaknak, ápolást a betegeknek, és így tovább.
Aki ezt meg nem érti, aki folyton csak a saját lelkének önző érdekeivel foglalkozik, az még igen messze van az igazi lelkiségtől. Kis Szent Teréz életének irányító elve tényleg az volt, hogy magáról teljesen megfeledkezve, mindenkinek mindene legyen. Ezen életelv a szemlélődő életű szerzeteseknél éppúgy megvan, mint a legaktívabbaknál. Szent Teréz gyermekeit arra oktatja, hogy másokért imádkozzanak és vezekeljenek, nem törődve önmagukkal. Ha ti így tesztek, akkor a ti saját érdekeiteket majd felkarolja az Úr, az Édes Jézus és Mária, a keresztények segítsége.”
Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/keresztenyek-segitsege
