Gyermekeim! Mielőtt kiválasztottam a tizenkettőt (Lk 6, 12-19), fölmentem egy hegyre, hogy imádkozzam.  Atyámmal voltam, és imádásban töltöttem az egész éjszakát. Nem azért beszélgettem vele, mert kérni akartam, hogy segítsen a jó döntésben, hanem mert meg akartam őt dicsőíteni, amiért kiválasztotta és nekem adta tanítványaimat. Folyamatos imádásban töltöttem az időt, és teljesen átadtam magamat neki, legyen meg az Ő szent akarata.  Akiket nekem adott, mindenkit elvezettem hozzá, csak a kárhozat fiát nem, aki elárult engem. Szent Simon, akit buzgónak neveztek és Júdás Tádét, Jakab testvérét, akikre ma emlékezünk. Nagy szeretettel hallgatták tanításomat, és követtek engem mindenhová.  Akiket kiválasztottam, hogy tanítványaim legyenek, azokat meghívtam az életszentségre. Atyám akarata, hogy mindnyájan egyek legyetek, és úgy kövessetek engem!  „Én vagyok az Út,” amelyen járnotok kell az Igazság, amely felszabadít benneteket, és az Élet, melyen keresztül eljuttok, az örök életre! Nektek küldtem el az Igazság Lelkét, „aki mindörökké veletek marad, ismeritek Őt, nálatok marad, és bennetek lesz”(Jn 14, 17). A világ azért nem kapja meg a Lelket, mert nem ismeri! Legyetek hálásak a Szentlélek Istennek, mert mutatja nektek, mit tegyetek! Dicsőítsétek meg a harmadik isteni személyt, akit azért adtam nektek, hogy vezessen benneteket!

Jézus