2018. 12. 02, Vasárnap

Az Úr egy pusztába vezetett, ahol sok mocsarat láttam. Felfigyeltem arra, hogy a mocsárban emberek vannak. A sár tetőtől-talpig ellepte őket és jól érezték magukat benne. Ekkor Jézus felé fordultam és megkérdeztem Őt arról, hogy hogyan lehet rajtuk segíteni. Ő azt felelte:

„Én csak azokon segíthetek, akik segítséget kérnek Tőlem vagy akikért közbenjárnak. A legnagyobb bajban azok vannak, akikért sokan nem imádkoznak. Itt olyan emberekről van szó, akiket a társadalom elítél. Ezek a lelkek olyan bűnöket követtek el, amiért sokan úgy gondolják, hogy nem érdemlik meg az irgalmat, csak a büntetést. Ide tartoznak: az öngyilkosok, a halálraítéltek, a gyilkosok, az utcanők, a szenvedélybetegek, a tolvajok. Bizony mondom, hogy a legnagyobb bűnösök is üdvözülhetnek. Én minden léleknél figyelembe veszem a szándékot és a körülményt, melyeknek meghatározó szerepe van a különítélet során.”

 

Láttam, hogy egy-egy ember felfigyelt Jézusra és szabadulni akartak a bűneiktől, amiket mélyen megbántak. Az Úr magához emelte őket úgy, mint Pásztor az elveszett juhokat.