Gyermekeim! (MT 11, 2-11) Keresztelő János, tanítványait küldi hozzám, hogy megtudakolja, „te vagy-e, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” A tetteim beszéljenek rólam, mert azok egyértelműen jelzik, hogy Isten küldöttje vagyok.  János nem kételkedett bennem, hiszen fogsága előtt többször nyilvánosan tanúságot tett rólam. Igazából azért küldte hozzám tanítványait, hogy bennük oszlasson el minden kételyt.  Hiszen a messiási korszakom pont azzal köszöntött be, hogy működésem kezdetén nagyon sok embert meggyógyítottam. A szegényeknek pedig hirdettem az evangéliumot.  Miért mondtam azt, hogy „boldog, aki nem botránkozik meg bennem”?  Mindazokat neveztem boldognak, akik a messiásban nem földi királyt várnak, és akik nem ütköznek meg szegénységemen, és elfogadják alázatomat.  Ti, akik várjátok második eljövetelemet, tudtok alázattal közeledni hozzám, és el tudjátok fogadni azokat a nehézségeket, amelyek rátok várnak? Aki mindvégig kitart mellettem, annak nem kell félnie, mert vezetem őt még a legnehezebb időben is.


Jézus