">
Gyermekeim! (LK 1, 5-25) Lukács evangélista a mai napon János születésének hírüladásáról emlékezik meg. Édesanyját, Erzsébetet magtalannak tartották, amelyet a zsidók Isten büntetésének tekintettek. Férje, Zakariás, aki a papi osztály szolgálattevője volt, éppen a templom szentélyében áldozatot mutatott be, amikor az Úr angyala megjelent neki, és közölte, hogy gyermeke fog születni. Hitetlenül fogadta, mert mindketten éltesebb korúak voltak. Az angyal mindent elmondott Zakariásnak, de ő továbbra is kételkedett szavain, ezért a beteljesedésig, néma maradt. Amikor hazaért, Erzsébet méhében fogant, de hat hónapig titkolta. Áldotta Atyámat, mert arra méltatta, hogy elvegye szégyenét. Atyám, mindig többet ad, mint amit el tudtok képzelni! Szüntelenül adjatok hálát neki, mert megmutatja irgalmas szeretetét irántatok is. De ez a szeretet elválaszthatatlan a Szentháromságos szeretetünktől, amelybe ti is beleoltódtatok keresztségetek által. Ezért magasztaljatok, és dicsőítsetek meg bennünket egész életetekkel, hogy lássák jócselekedeteiteket, és mások is kövessék példátokat.
Jézus
Anna Terézia által Elmélkedések a napi evangéliumhoz és ünnephez
2019.12.19. 06:49 :: Andre Lowoa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://uzen-e.blog.hu/api/trackback/id/tr7215411102
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
