2018. 12. 26, Szerda

Szent István vértanú megjelent előttem hófehér ruhában győzelmi koszorúval a fején. Kelet felé vezetett engem, ahol számtalan keresztényt láttam vértanúként meghalni. Az ő áldozatuk olyan, mintha Krisztussal egyesülve halnának meg a kereszten. Életüket adják Jézusért, mert nem tagadják meg a hitüket. Láttam, hogy az angyalok összegyűjtik a vértanúk kiontott vérét, amelyet az egész világban elhintenek úgy, mint a kegyelem magjait azért, hogy a hit újra éledjen az emberek szívében. Szent István vértanú azt mondta:

„A vértanúk halála nem hiábavaló. Áldozatuk hatalmas kegyelmet jelent a bűnösök számára. Ez a kegyelem titokzatos módon működik, melynek célja a bűnbánat felindítása az emberek szívében. Ezt elsősorban azok tapasztalják meg, akik jelen vannak a vértanúk halálánál és aztán Isten ezt a kegyelmet kiárasztja mindazokra is, akikért a vértanúk közbenjártak. Akik Krisztusért életüket adják, azok hozzám hasonlóan meglátják az Emberfia dicsőségét az égben haláluk pillanatában.”

 

Láttam, hogy Nyugatról sötétség és homály fedte be Európát. Az Isten által megszentelt templomok (ahol az Eucharisztia valóságosan jelen van) olyanok, mint a világító tornyok a sötétségben. Szent István vértanú így szólt:

„Isten szemében nagyobb bűn a hitehagyás Nyugaton, mint a keresztények üldözése Keleten. Jézus számára az emberek hitetlensége nagy fájdalmat okozott. Akik Krisztust üldözik, azok nem tudják, hogy mit cselekszenek. Ám azok a keresztények, akik megtagadják hitüket, azok bűnei súlyossá válnak Isten szemében. Az Úr legnagyobb ajándéka az Eucharisztia. E szentség világosságán nem csorbíthat még a sötétség sem.”