2018. 12. 31, Hétfő

Az Úr megmutatta nekem, hogy mennyire szomorú az emberiség miatt, akik az új évet nem imádsággal és hálával lépték át, hanem szórakozással és a bűn különböző formáival. Láthattam, hogy milyen kevesen voltak azok, akik az új évet szentmisével és imával ünnepelték meg. Jézus azt mondta:

„Az emberek Nélkülem akarnak élni. Tudomást sem akarnak venni Rólam, mintha nem is léteznék. A testük és lelkük szomjazza a valódi szeretetet, de azt nem jó helyen keresik. A Sátán arra csábítja őket, hogy meneküljenek a pótcselekvésekbe. Ez a lelkek számára azért veszélyes, mert nem elégítik ki őket a világ örömei –csak egy rövid pillanatra, ami hamar elmúlik. A múlandó öröm keresése végül célként lesz kitűzve előttük, és ez gyakran az ember vesztét okozza. Isteni Szívem szomorú e lelkek miatt, akik Engem eltaszítanak maguktól. Én az üdvösségüket akarom és nem a vesztüket. Az Általam nyújtott boldogság nem egyenlő a földi boldogsággal. Aki Bennem keresi a boldogságát, annak le kell mondania a világról. A világ élvezete ugyanis akadályt jelent a Hozzám vezető úton. Aki megtalál Engem, az rádöbben kegyelmem által, hogy egyedül csak Rám van szüksége. Én szerény körülmények között születtem a világba. Szegénységemmel azt üzentem számotokra, hogy az igazi kincs nem a világban rejlik, hanem magában az Atyámban, akivel Én egy vagyok.”

 

Láttam, hogy az angyalok összegyűjtötték az emberek imáit, amit az Úr elé vittek. Jézus az imákat kegyelemmé alakította és azoknak árasztotta ki, akik a leginkább rászorultak. Ők a következők voltak: haldoklók, balesetet szenvedők, szenvedélybetegek, újszülött gyermekek (életük áldás legyen), betegek, éhezők.

Az Úr odament egy kómában lévő idős férfihoz is, aki az egyik lelkitestvérem férje volt. Jézus lehajolt hozzá, keresztet rajzolt a homlokára és a kegyelem fénye átjárta a testét és a lelkét. Hallottam, ahogyan az Úr ezt mondta: „Ez a lélek két kegyelemben részesült: megkapta a tisztulás (bűnbánat) kegyelmét és azt, hogy gondolatai, érzelmei és a szíve Isten felé irányuljanak.” A Szűzanya ott virrasztott mellette, mint édesanya a gyermeke fölött. Másnap a lelkitestvérem elmesélte, hogy férje arcán mosoly volt a kórházban, amit előtte nem tapasztalt a kóma alatt.