">
A szenvedés kegyelem és nem büntetés
2020. 01. 10, Péntek
Gyakran tapasztalom, hogy az embereknek milyen hosszú időbe telik elfogadni a szenvedést. Vannak, akik nem tudják elfogadni az állapotukat és nem kérnek segítséget. A szenvedés során mutatkozik meg igazán az ember valódi természete. Miközben elmélkedtem, az Úr a következőt mondta nekem:
„Gyermekem, a szenvedés képes formálni, javítani az ember természetét. Van, akinek hosszú idő szükséges, míg másnak rövid idő is elég. Ez attól függ, hogy ki mennyire ragaszkodik a saját akaratához. Aki erősnek látja magát, és úgy gondolja, hogy ő jobban tudja, mire van szüksége, ott a gőg még igencsak jelen van. Ám aki engedi, hogy az Úr segítsen neki, ott a lélek lassan megtanulja az alázatot és a teljes ráhagyatkozást. Ilyenkor az emberi természet is megszelídül. Láthatod gyermekem, hogy mi a különbség az egészséges és a beteg ember között. Bizony mondom neked, hogy senki sem tudhatja előre, hogy az emberi élet milyen fordulathoz vezethet egy hirtelen baleset miatt. Bárkivel bármi megtörténhet és ez független a kortól, az egészséges életmódtól. Mindennap úgy éljetek, mintha az lenne életetek utolsó napja. A szenvedés sokak számára ijesztő tény. Viszont azok az emberek, akik saját akaratukat belesimítják az Én akaratomba, rádöbbennek egy idő után, hogy a szenvedés kegyelem és nem pedig büntetés.”
