">
2009. március 12. Szentségimádáson Jézus: „Nagyon szomorú idők következnek. Azért rendeltelek ma ide (a Szentségimádásra), mert tájékoztatni akarlak mindarról, ami már a küszöbön áll. Népem vak és konok. Felkínálom neki a megtérés kegyelmét, de ő elutasítja, és a bűnt választja. Most elérkezik rá a megtorlás ideje. Sajnos a büntetés nem válogat. Az igazak együtt fognak szenvedni a bűnösökkel. Most jön el mindaz, amire felkészítettelek. Eljön a nagy figyelmeztetés, amely a legnagyobb kegyelem, mert kivétel nélkül mindenkinek megadja a tisztánlátást. Utána megmutatom Magamat mindenkinek. Megjelenek az égen, hogy megerősítsem a hitükben gyengéket, és a hitetleneket hitre térítsem. Csak azok, akik elutasítják a Szentlelket, vagyis a megismert igazság ellen tusakodnak, ők lesznek a ti üldözőitek. Vigyázzatok! Báránybőrbe bújt farkasok ezek. Színes-mázos szavakkal tőrbe akarnak csalni titeket. De ti ne higgyetek nekik! Úgy mutatják, mintha megtértek volna, befurakodnak közétek, és elárulnak titeket. Cselekedeteikről ismeritek fel őket. Akiben igaz szeretet lakik, az önzetlen, adakozó, segítőkész. Ezek nagyokat imádkoznak, de a lelkük romlott, és a cselekedeteik gonoszak. Szüntelenül kérjétek a Szentlelket, hogy Ő vezessen titeket, és adja meg a tisztánlátás kegyelmét.”
A Szűzanya: „Sírok. Siratom gyermekeimet. Nagyon sokat fognak szenvedni, mert elfordultak Istentől.”
Az Úr Jézus: „Kislányom, Lelkemnek gyöngyszeme! Hamarosan lehull lelked szeméről a lepel. Kirepülsz testedből. Meglátsz Engem színről színre, Akit teljes szívedből imádsz. Boldogságod végtelen lesz. Elképzelni sem tudod azt az örömet, amit neked készítettem. Bízzál Bennem, és tedd meg, amit kérek. Már nem tart soká. Bevezetlek égi otthonodba. Oda, amit álmodban megmutattam neked.” (Kb. 7-8 hónappal ezelőtt azt álmodtam, hogy azt a kisfiamat, aki a méhemben meghalt, egy gyönyörű üvegpalotába hazavittem. A gyermek élt, csecsemő volt. Ez az álom kétszer is megismétlődött. Korábban azt mondta nekem az Úr Jézus, hogy a mennyben mindenkinek akkora háza van, amennyi lelket mentett meg a földön, hogy mindazokat vendégül tudja látni.) „A Kisatyával való álmod is ezt jelenti.” (Nemrég azt álmodtam, hogy bementem a Kisatya házába, és a legbelső szobában hosszan beszélgettünk. Ő azonos Bonajunkta atyával, akiről a III. kötetben írtam.) „Együtt lesztek mindörökké. A tanító a tanítványával. A Lelkiatya, lelki gyermekével.”
Kisatya: „Az Úr áll előtted. Belehalnál a boldogságba, ha megláthatnád Őt. Azért rejti el Magát.”
Az Úr Jézus: „Írj tovább! A Lelkemet adom neked. Lelkem az örök élet. Most írj a nagy figyelmeztetésről. Már a küszöbön van. Minden nappal, minden perccel közelebb vagytok hozzá. Éljetek szüntelen készenlétben! Tartsátok meg Atyám törvényét! Éljetek szeretetben! Aki ezt teszi, az nem esik ítélet alá. Ne legyetek kapzsik! Ne akarjatok uralkodni! Szolgáljatok inkább szeretettel, és alázkodjatok meg egymás előtt. Ellenfelem, a sátán elfut az alázatos embertől. A ti szeretetetek tüze pedig égeti őt. Ha el akarjátok űzni magatoktól, legyetek alázatosak, mert ez minden erény alapja, és éljetek szeretetben, mert ez maga a mennyország. Kicsinyeim! Ez a világ elmúlik. De a szeretet mindörökké megmarad. Éljetek szeretetben, mert aki így él, az az Istent szolgálja. Aki pedig ezt teszi, azt megtiszteli az Atya.
Most arról beszélek neked, hogy ki a legnagyobb Isten országában. Az a kisded lélek, aki teljesen ráhagyatkozik Isten szeretetére, irgalmára. Aki soha nem zúgolódik, elfogad jót, rosszat egyaránt. Bízik Isten szeretetében, és bölcsességében, hogy egyedül az válik a javára, amit Isten készített neki. Az ilyen lélek soha nem engedi ki a derűt a lelkéből. Szüntelenül imádkozik. Örömét leli az imában. Imája Isten imádása, és dicsőítése. Ha kér valamit, azt teljesen Istenre bízza, hogy mit ad neki. Úgy imádkozik, mint Édesanyám a kánai menyegzőn: „Nincs boruk.” Feltárja a problémát, és teljesen Rám bízza, hogy mit válaszolok rá. Nyitott a lelke. Mindent elfogad Tőlem, mert tudja, hogy szeretem. Szüntelenül a keresztre szegezett Szent Testemet látja, és ebből felismeri, hogy már mindent neki adtam. Az életemet, hogy megszerezzem lelke üdvösségét. Ezek után eltörpül minden evilági gond. Itt úgyis elmúlik minden. Ami örökké tart, az örök boldogságot már elnyerte. Imája folytonos hálaadás. Csak egy számít neki: az, hogy felismerje, és megtegye akaratomat. Maradéktalanul teljesítse örök rá vonatkozó tervemet. Lelke békéjét és boldogságát semmi sem tudja elvenni, mert nem kötődik semmihez és senkihez. Szükségben nem csügged, mert az élete öröme Én vagyok. A bőség nem távolítja el Tőlem, mert szemétnek tart mindent az Én fölséges ismeretemhez képest. Én vagyok életének értelme és célja. Csak arra van gondja, hogy Engem kövessen az önmegtagadás és a kereszthordozás útján. Jól ismeri tanításomat, az evangéliumot, és minden erejével arra törekszik, hogy azt tettekre váltsa. Nem törődik a világgal, mert az úgyis elmúlik. De gondja van felebarátjára, mindazokra, akiket eléje vezetek, hogy szükségükben megsegítse őket. Az ilyen lélek fogja hallani Tőlem, amikor a lelke kiszáll a testéből: Jól van derék és hűséges szolgám, jöjj be Urad örömébe! Ti, akik ezt elolvassátok, igyekezzetek hasonlókká lenni az ilyen kisded lélekhez, hogy elnyerjétek az örök boldogság legmagasabb fokát, és már itt a földön is megéljétek a nyolc boldogságot.”
