2016. 03. 16,

Láttam a Szűzanyát, a Mennyei Atya előtt térdelt kezében a Jelenések könyvével, ami nyitva volt. Isten felemelte jobb kezét és olyan nyelven (talán arámul) beszélt, amit nem értettem. Megrendülve néztem, hogy az Úr szava által a Jelenések könyvéből egyre több szereplő jön elő, akik beléptek a világunkba és beteljesítik Isten igéjét, amelyet Szent Jánoshoz intézett. Édesanyánk mindezt könnyes szemekkel szemlélte, mert tudta, hogy az emberiség már nem kerülheti el Isten igazságosságát. Ekkor a Mennyei Atya együttérzéssel tekintett a Világ Királynőjére, majd arca komollyá változott, miközben így szólt: „Leányom, a bűnöket eltörölhetem a bűnbocsánat szentségében, de a következményeket nem. Ezzel az egész emberiségnek számolnia kell, hogy felismerje a bűn lényegét. De Én ezt a megrostálást is a javukra fordítom éppúgy, mint Izrael népének.” Az Atya bal tenyerében láttam egy követ, melynek súlya lefelé húzta a kezét és közben jobb keze felfelé emelkedett. Az Atya így szólt: „Ahogyan a bűn súlya növekszik, és lefelé húzza bal kezemet, úgy igazságos kezem fölemelkedik és ítéletet mondok az emberiségre. De nem feledkezem meg maradék népemről, akiknek az Újvilágot ígértem.” A Szűzanya oldalán megjelent Jézus, és mindketten egymásra tekintettek, majd a Fiú azt mondta az Atyának: „Atyám, az emberiségnek szüksége van irgalmamra. Ez az utolsó mentőövük. Még sok lélekre várakozok, hogy megtérjenek Hozzám. Tudom, hogy sok haladékot adtál, mert hosszantűrő vagy. Még egy kis időt kérek Tőled, hogy engesztelőimmel még több bűnös embert megmentsünk. Légy kegyes, mint király az ő szolgáihoz!” Erre az Atya ezt felelte: „Rendben van, Fiam, engedek a kérésednek, mert szeretlek, és veled együtt az emberek megváltását akarom. Bölcsességemben úgy döntöttem, hogy még lehetőségeket és felhívásokat tárok a bűnösök elé. Aki él ezekkel és megváltozik, az megmenekül. Aki pedig elhalasztja, és nem foglalkozik velük, az elvész.” Ezután a Mennyei Atya lehajolt a Szűzanyához, és atyai szívéből elővette igazságának fénysugarát és arra kérte legszentebb leányát, hogy helyezze el minden engesztelő szívében. Miután megtette és imádkozott értünk, a Szűzanya, így szólt hozzánk: „Fiam, az út, az igazság és az élet. Az út a szenvedést jelenti, az igazság a lelketek megmérettetését, az élet pedig az örökkévalóságot. Akik követik Fiamat, ezeken keresztül kell menniük, hogy elérhessék életük végső célját. Imádkoztam értetek, hogy amikor az igazság feltárul előttetek, és a földre zuhantok, talpra tudjatok állni és tovább tudjatok menni úgy, mint Szent Pál.”

Mária Magdolna