2020. 04. 10, Nagypéntek

Du. 15 óra

Az Úr kérte, hogy olvassam el ezt az evangéliumi részletet:

„Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele. Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” Ruháján sorsot vetve megosztoztak. A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: „Másokat megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!” – mondták. Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: „Ez a zsidók királya.” Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.

A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét. Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott. Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt.” (Lk 23, 32-49)

Az evangéliumi részletet elmélkedve olvastam, és közben a jobb lator, Dizmász megjelent előttem és így szólt:

„A kereszten szenvedve felismertem, hogy Jézus Krisztus nem más, mint az Isten Fia. A szenvedés segített nekem felismerni bűneim súlyát és megértettem, hogy az Ő halála által fogok megmenekülni az örök haláltól. Láttam, hogy Ő többet szenvedett, mint mi. Ő valóban Bárány volt, az igaz és örök Áldozat, akit az Atya elfogadott bűneink váltságdíjaként. Ó, bárcsak ti is szemtanúi lehettetek volna annak, amit én a kereszten, az Ő jobb oldalán megtapasztaltam. Hallottam az Ő imáját, az utolsó szavait, mely az Atyának szólt. Még senkit sem láttam úgy imádkozni, mint Őt. Miközben bűneimet megbántam, a bal lator szavait hallva megvédtem Jézust e szavakkal: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” E szavak nektek is szólnak! Ti is tetteitek méltó jutalmát kapjátok a földön. Miután megvallottam hitemet Krisztus mellett, reményt kaptam a szívemben és azt kértem Tőle: „Jézus, emlékezzél meg rólam, a Te országodban!” Ő pedig így válaszolt nekem: „Még ma Velem leszel a paradicsomban!” Akkor tudtam, hogy halálom után az örök boldogság vár rám. Rádöbbentem, hogy Őérte érdemes szenvedni és meghalni. Láttam és követtem, amikor Királyként diadalmasan bevonult a Mennyországba az üdvözült lelkek kíséretében. Tanúja voltam a Sátán bukásának, hiszen Krisztus halála és feltámadása megtörte a bűnt és a halált. Örvendezzetek, mert az Úr megváltott titeket!”

 

Jézus dicsőségében ragyogva jelent meg előttem a vértanúk és szentek kíséretében (ezek az üdvözültek azok, akik az elmúlt 2000 év során a Mennyországba jutottak és ott élnek örökkön-örökké). Az Úr kitárta kezeit és így szólt:

„Gyermekeim, győzelmet arattam a bűn és a halál felett. Atyám ígéretét beteljesítettem. Minden csepp véremet kiontottam értetek, pedig egyetlen vércsepp is elég lett volna a ti megváltásotokhoz. Vérem teljes kiontása túlcsorduló szeretetem jele irántatok. Maradéktalanul kiüresítettem magamat értetek. Én vagyok a szentek Szentje, az örök titok, a végtelen Szeretet. Oldalam megnyitása nemcsak Egyházam megalapítását jelentette, hanem irgalmam forrását is, melyet Fausztina leányomnak kinyilvánítottam a 20. század elején. Az emberiség az áteredő bűn által megsebződött. Én gyógyítani és Szentséges Szívemre akarlak ölelni titeket. Ma ismét kezdjétek el az Isteni Irgalmasság kilencedét, hiszen ebben az időben irgalmam kapuit kitárom előttetek és mindazok előtt is, akik irgalmamat kérik. A járvány körülményei ellenére is részesíteni akarlak titeket irgalmasságom kegyelmében és abban az ígéretben, amelyet az Isteni Irgalmasság vasárnapján adok nektek (ha a feltételeket betartjuk: kilenced elvégzése, bűnbánattartás, általános feloldozás/gyónás, lelki áldozás). Készüljetek ujjongó lélekkel feltámadásom ünnepére!”