2020. 06. 14, Vasárnap
Az Úr jelenlétében mély bűnbánatot tartottam, és könnyek között adtam hálát az Ő irgalmáért, különösen a kereszthaláláért. Jézus azt mondta nekem:
„Leányom, azért testesültem meg a világban, hogy a bűnösöket Magamhoz öleljem. A bűnbánó lelkeknek nem tudok nemet mondani, mert Szentséges Szívemet még nagyobb szeretetre és irgalomra indítják. Mily boldogok azok a lelkek, akik alázattal önmagukba tudnak nézni, és mily boldogtalanok azok a lelkek, akik gőgjükben képtelenek felismerni, hogy Nélkülem mit sem ér az életük. Leányom, a bűnbánat természetfeletti kegyelem. Ha egy bűnös ember a halála óráján megbánja vétkeit, Én nem tagadom meg tőle az irgalmamat, mert Előttem nem az idő számít. Csakis a jelen pillanatot tartom mindennél lényegesebbnek, mert azon múlik a lélek jövője.”
A mi Urunk elvezetett a külön ítéletre, ahol a lelkek megjelentek az Örök Bíró előtt. A lelkek egymást nem látták, mert mindenkinek egyénileg kell elszámolnia a tetteivel. Nagyon érdekes tapasztalatom volt, mert olyan lelkeket láttam, akik római katolikusok voltak és gyakorolták a hitüket, gyakran áldoztak is. Az egyik lélek fényben ragyogott, a szíve közepén az Eucharisztia tündöklött. Jézus azt mondta:
„Ez a lélek törekedett arra, hogy mindig tiszta szívvel, lélekkel vegyen Magához Engem. Komolyan vette a szentgyónásait, melynek során még inkább növekedett az alázatban. Ő elérte az életszentség állapotát. Nem sorolom fel, hogy még mi mindent vállalt az élete során, mert mindenkinek egyénileg kell szentté válnia.”
A második lélek nem ragyogott oly nagy fényben, sőt a fény homályosan vette körül annak ellenére, hogy az Eucharisztia az ő szívében is ott volt, mert gyakran áldozott. Jézus azt mondta:
„Bár Én jelen voltam a szívében, mégis a lélek bűnei gátolták Szentségem fénykiáradását. A gyakori áldozás nem elegendő az életszentséghez, ha a szívet a bűnök sötétségben tartják. A szentgyónásban feditek fel a bűneiteket Előttem, és ott nyerhetitek el a szabadulás kegyelmét. Vannak olyan lelkek, akik mások figyelmeztetése ellenére sem hajlandóak a bűneiket felismerni. Mások elhallgatják bűneiket a pap előtt, míg egyesek csak azokat a bűnöket sorolják fel, melyek miatt nem kell oly mélyen szégyenkezniük. Az általános gyónás nem elegendő a szabaduláshoz. Konkrétan fogalmazzatok, lényegretörően úgy, hogy csakis a saját bűnötökről beszéltek. A démonok elbuknak, ha mindent felfedtek róluk, vagyis a bűnökről, melyekben számtalanszor elestetek. A bűn láncát csak veletek együtt tudom elvágni! A szabad akaratotokon múlik, hogy a titeket kísértő démonoktól szabadulni vagy nem.”
A harmadik lélekben is láttam az Eucharisztiát, ám a homályos fény sem látszott nála. Jézus így szólt:
„Ez a lélek sokszor a halálos bűn terhe alatt áldozott. Az ilyen lélekben sokat szenvedek, mert a szívében élnem olyan, mintha a pokol lángjai égetnének. Bizony mondom neked, hogy sokan áldoznak halálos, súlyos bűnökkel a lelkükben, melyeket nem akarnak felismerni vagy észre sem vesznek magukban. Papjaim nem láthatják, hogy ki milyen lélekkel áldozik, de előfordul, hogy megadom nekik a kegyelmet, hogy időben cselekedhessenek. Egy katolikusnak nagyobb a felelőssége, mint azoknak, akik magas hivatást töltenek be.Tanítványaimnak ezt mondtam: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13, 34-35). Aki Engem követ, annak példaadó magatartásra kell törekednie, hogy az emberek megtérjenek és Rám találjanak, mint életük egyetlen értelmére.”