2020. 06. 16, Kedd
A Szűzanya édesanyai szeretettel megosztotta velem, hogy az élete során hogyan tekintett Szent Józsefre és Szent János apostolra. Édesanyám ezeket mondta:
„Szeretett Fiam után Szent József és Szent János apostol állt a legközelebb Szeplőtelen Szent Szívemhez. Mennyei Atyátok rajtuk keresztül ügyelt a gondviselésemre. Sokszor voltam egyedül, ám a magányban még jobban Istennek szentelhettem magam. Fiam három évig hirdette az örömhírt, mégis a távolság ellenére a szívem egy volt az Ő Szentséges Szívével. Amikor találkozhattam néhány alkalommal Fiammal, nem volt szükség oly sok szóra, mert a tekintetünk is elég volt ahhoz, hogy megértsük egymást. A magányomban sosem éreztem, hogy egyedül voltam, mert Isten velem volt. Sokaknak nehéz elfogadni a magányt, az egyedüllétet, pedig ez az állapot közelebb visz titeket az Atyához, mint amikor mások jelenlétében vagytok. Magányomért szüntelen hálát adtam, mert ezekben az időszakokban különleges módon egyesültem Istennel. Osztatlan szívvel szeretni Istent nagyobb kincs, mint bármi a földön.”