">
2000. július 9. vasárnap a szentmisén az átváltoztatás előtt az égből leszállt a szent angyalok sokasága. Teljesen betöltötték a szentélyt. Kissé meghajolva álltak, arany szárnyaikat fölfelé tartották. Az átváltoztatás szavai alatt az égből fehér izzó lángcsóva (= a Szentlélek), mint a villám, csapott le az oltárra. Amint a miséző atya kimondta az átváltoztatás szavait, eltűnt a láng, és az oltár fölött teljes életnagyságban láttam a keresztre feszített Üdvözítőt, amint a Vére folyt. Mindent elborított az Ő drága Szent Vére. Áradt a kegyelem, amely hatalmasabb volt, mint az óceán. Vért nem láttam, de tudtam, hogy ez a kegyelem Jézus Krisztus értünk kiontott Vére. Az Úr Jézus megjelenésével egy időben a szent angyalok arcra borulva imádták a szentek Szentjét, a mi drága Megváltó Urunkat. Nem tudtam betelni a látvánnyal, de mindenekfölött a kegyelemnek ezzel a hatalmas kiáradásával. Amint szemléltem hőn imádott Uramat, és ezt a minden emberi értelmet felülmúlóan óriási kegyelemkiáradást, egy szózatot hallottam: "Aki erről az asztalról táplálkozik, örökké él."
Mindezt csukott szemmel, mintegy a lélek szemével láttam.
A Szentmise a legnagyobb kegyelem, Jézus Krisztus megváltói keresztáldozatának vértelen, de mégis valóságos megújulása. A Mindenható Istennek ez a minden értelmet meghaladó, végtelen szeretete tartja fenn a világot.
(Mária Julianna lelki naplója III. kötet, 135. oldal)
