2010. július 19. Szentségimádáson Jézus: „Sokan elfelejtik, hogy Én valóságos Személyként térek a szentáldozásban a szívükbe. Nem üdvözölnek Engem, nem beszélgetnek Velem. Nem kérik, hogy szóljak hozzájuk a lelkükben. Pedig Én erre szomjazom. Mily jól esik Szívemnek, amikor szentáldozás után ezt mondod:
„Jézusom, Aki a szívembe térsz, és bennem élsz, a Te végtelen szereteteddel egyesülve szeretlek és imádlak Téged mindenek fölött! Hálát adok Neked mindenért, különösen a szentáldozás kimondhatatlan csodálatos nagy kegyelmi ajándékaiért. Szeretlek Téged Érted, Magadért. Átadom Neked magamat, egész életemet. Mindenkit eléd hozok, akik imáimat kérték, és azokat is, akiket nem ismerek, de Te ismered õket is Uram. Kérlek, Te gondoskodj, Te cselekedj. Bízom Benned.” Telve vagy bizalommal, és Rám hagyatkozol. Mondom neked: aki így könyörög Hozzám, az a legnagyobb kegyelmet kapja. Mert egyedül Én tudom, mi válik a lélek javára. Csak Én tudom szentté tenni és üdvözíteni, senki más. Azt kérem mindnyájatoktól, hogy nyissátok meg a szíveteket kegyelmem befogadására! Adjátok át az életeteket, az ügyeiteket és a problémáitokat Nekem! Majd Én megoldom. Én Mindenható vagyok. Én minden rosszból jót hozok ki. Aki Bennem bízik, meg nem szégyenül. Az Istent szeretõknek minden a javukra válik.
Sokkal boldogabb lenne ez a világ, ha az emberek nem magukakarnák megoldani a problémáikat, hanem Rám bíznák azokat.
Erre áldalak meg mindnyájatokat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”